Kedves Gabi!
Hatvanon túl járok, és bevallom, van egy dolog, amit sehogy sem tudok elfogadni a mai világban. A lányom 35 éves, van munkája, lakása, párja, mégis kijelentette, hogy nem akar gyereket. Szerinte a világ túl zűrös, nincs biztonság, és nem vágyik az anyaság küzdelmeire. Amikor ezt kimondta, mintha arcul csapott volna. Én egész életemben dolgoztam, takarékoskodtam, csak hogy a három gyerekemnek jobb legyen. Az anyaság az életem értelme, az ő sikereik, boldogulásuk igazolja vissza, hogy minden küzdelem megérte. Ő meg azt mondja, köszöni szépen, nem vágyik ilyen kötöttségre.
Tudom, hogy nem erőltethetem, ez az ő döntése, de nem tudom elengedni. Mit lehet ezzel kezdeni? Hogyan fogadjam el?
Üdvözlettel: Katalin
∗
Kedves Katalin!
Az anyaság gyönyörű, de nem kötelező érvényű életszerep. Nem mindenkinek ugyanaz az életút ad értelmet. A mai nők előtt már többféle életforma lehetősége áll nyitva, nem úgy, mint anno az ön fiatal korában. Aki napjainkban nem lesz anya, nem feltétlenül önző – sokkal inkább tudatosnak nevezném, aki nem vállal olyasmit, amire nem érez komoly belső elhivatottságot.
Szerintem ami most önnek fáj, az nem csupán a lányától kimaradó unokázás. Talán úgy érzi: a lánya azzal, hogy másképp, jelesül gyerek nélkül él, mintha az ön életútját is kérdőjelezné. Pedig nem az ön múltját tagadja, csak a saját jövőjét építi másképp. Javaslom önnek, hogy ne próbálja érvekkel meggyőzni a saját igazáról, hanem inkább „csak” hallgassa meg őt. Merthogy míg a kíváncsiság közelebb hoz, a folytonos győzködés akár távolíthat. A legtöbb felnőtt gyerek nem a szülő véleményétől fél, hanem attól, hogy nem hallgatják meg. Igyekezzen megérteni, a lánya mitől fél, miért érzi úgy, hogy gyerek nélkül teljesebb az élete. Ön már megtette a magáét: egy erős, gondolkodó nőt nevelt. Ha a gyermeke nem szülőként, hanem bármi más területen teljesedik ki, abban is benne van az ön értékrendje – csak más formában. A szeretetét úgy is kinyilváníthatja, hogy nem kényszeríti a másikat arra, amit ön tart helyesnek. Önnek édesanyaként most az a dolga, hogy elengedje ezt a témát, és abban bízzon, hogy ha a lánya egyszer mégis változtat az elhatározásán, azt nem külső nyomásra, hanem szívből teszi majd.
Levelében a másik két gyermekéről nem szólt, valószínűleg ők az ön nyomdokain járnak. Ez esetben a nagymamalét már megadatott, vagy jó eséllyel idővel megörvendeztetik majd önt unokával. Élvezze minden percét!
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
