Belső világunk térképe
A mandala egy mély tartalommal bíró, ősi szimbólum. Neve a szanszkrit nyelvből ered: a manda jelentése „lényeg”, a la pedig „tartó” – vagyis a mandala a lényeg hordozója. Egyszerre utal a kör formájára és a benne rejlő középpontra, a belső magra. Nem csupán egy geometrikus ábra, hanem a teljesség, az univerzum képi mása, a belső és külső világ egységének megjelenítése.
Kép: Mariann álma, hogy a kis műhelyét közösségi térré alakítsa

Mesterné Kovács Mariann nyírteleki képzőművész már évek óta foglalkozik mandalafestéssel. A művészet mindig is az élete része volt, különböző formákban ugyan, de folyamatosan jelen van a mindennapjaiban. Kamaszkorában novellákat és verseket írt, első ifjúsági regénye egy írói pályázat döntőjébe került, a pandémia idején született novellája pedig nyomtatásban is megjelent. Az alkotás iránti igénye akkor sem hagyott alább, amikor a kisebbik lánya elkezdte az iskolát. Fejlesztő társasjátékot készített neki, amelyet a gyógypedagógusok és a pszichológusok is nagyra értékeltek.
– Mindig is foglalkoztatott az emberi lélek működése, különösen az, hogy kik vagyunk a hétköznapi szerepeink mögött – meséli. – Szociálpedagógus végzettséggel rendelkezem, főállásban kormánytisztviselőként dolgozom a felnőttképzés területén. Emellett grafológusként és írásszakértőként is tevékenykedem. Néhány éve elvégeztem a mindfulness-alapú stresszkezelő tanfolyamot, valamint egy pszichológus segítségével megtanultam az autogén tréning módszerét, amelyet azóta is napi szinten gyakorolok. Számomra szorosan összekapcsolódnak a tudatos jelenlét, a belső figyelem és az önkifejezés útjai. Az évek során számos kreatív technikát kipróbáltam, imádom azt a pillanatot, amikor egy anyag formálódni kezd, amikor egy üres tárgy megtelik lélekkel. A mandala ebben különleges helyet foglal el. Alkotás közben mindig egy középpontból indulok ki – ez a pont a mozdulatlan belső középpontot jelképezi, amely akkor is bennünk van, amikor minden más változik körülöttünk. A természet is újra és újra ezt a formát idézi: a hópehely, a virág, a sejt, a csigaház, az emberi szem, sőt a Tejútrendszer is a mandala körkörös archetípusát hordozza.


Fotó: Magánarchívum
Mariann hosszú ideig csak saját örömére, illetve családja számára készített mandalákat, ám 2020-tól sorra érkeztek az életébe a megpróbáltatások, melyek 2022-ben érték el mélypontjukat: egy közeli hozzátartozója súlyos beteg lett. Bár ez az időszak nehéz lelki terhet rótt rá, az alkotás új értelmet nyert. Szívből, minden rezdülésével festett egy mandalát a gyógyulás reményében, amit ajándékba szánt. Nem volt más vágya, csak az, hogy szerette jobban legyen. A kívánsága teljesült, azóta a beteg egészsége helyreállt.
Ezt a különleges, szeretettel telt mandalát látta meg aztán egy kedves ismerőse, aki megkérte Mariannt, hogy készítsen neki is egyet. Addigra már létrehozta Facebook-oldalát is, ahol kezdetben csak megosztotta a munkáit, ám hamarosan azt vette észre, hogy egyre többen keresik fel. Sorra érkeztek a biztató, pozitív visszajelzések, amik megerősítették abban, hogy amit csinál, az másokat is megérint.
– A megrendelések mellett többen azt is megkérdezték, hogy mi lenne, ha közösen festenénk, és megtanítanám az alapokat. Így elindultak a workshopok is, melyeket örömmel szervezek, mert nagyon családias hangulatban szoktunk alkotni. Munkái közül egyik nagy kedvenc az öröknaptár, melynek ötlete akkor pattant ki a fejéből, amikor meglátott egy gravírozott darabot.
– Mindig óriási izgalom, amikor ott van előttem az üres faalap és elkezd „kinyílni” a mandala. Nem előre megtervezett rendszer szerint haladok, hagyom, hogy az intuíció vezesse az ecsetemet. Ez a folyamat meditáció és terápia egyszerre. Képes vagyok órákon át folyamatosan festeni, hála a családomnak, akik támogatnak ebben a szenvedélyemben.
Amikor elkészült az első öröknaptár, nagyot robbant a közösségi médiában, sokan ehhez az alkotáshoz kötik a Mandala design&art megjelenését, többek között ekkor született meg a Holdfázisok öröknaptár is.
– 2024-ben az egyik kedves pedagógus ismerősöm keresett meg egy számomra nagyon szívmelengető kéréssel, hogy készítsek egy olyan öröknaptárt, amellyel az időt fogják tanulni a gyerekek. Közepén a Nap megfestésének módja lányom, Niki érdeme, a mandalát és a holdfázisokat pedig én álmodtam meg. Egy kis meglepetést is csempésztem a naptárba: amikor lemegy a nap, akkor a csillagokat imitáló pontocskák és a holdfázisok világítani kezdenek és megmutatják fényüket. Az alkotásaimmal azt szeretném elérni, hogy amikor valaki rájuk néz, ne csak a színeket vagy a formákat lássa, hanem érezze azt a szeretetet és pozitív energiát is, amivel készültek. A jövőre nézve nagy álmom, hogy kis műhelyemet közösségi térré alakítsam. Egy helyet szeretnék teremteni, ahol együtt festhetünk, inspirálódhatunk, és megélhetjük a kreativitás örömét, kicsik és nagyok egyaránt.
Elcsendesíti az elmét
Az ősi írások szerint a mandalák különleges hatással bírnak: képesek felébreszteni az intuíciót, és segítenek kapcsolatba lépni a mélyebb önvalónkkal. A keleti vallásokban szakrális eszközként használják őket meditációhoz, tanításhoz, gyógyításhoz. Ugyanakkor a nyugati kultúrában sem ismeretlenek, gondoljunk csak a gótikus katedrálisok rózsaablakaira, amelyek a mandalákhoz hasonlóan a rendet, a harmóniát és a spirituális középpontot jelenítik meg. A modern pszichológiában is fontos szerepet kaptak: Carl Gustav Jung svájci pszichiáter terápiás eszközként alkalmazta őket. Úgy vélte, a mandalák a lélek önkifejező formái, melyek segítenek az egyensúly megtalálásában és a belső rendezettség elérésében. Az ismétlődő minták koncentrációt igényelnek, ezáltal megnyugtatják az idegrendszert, elcsendesítik az elmét, maga a készítés is egyfajta meditáció.