Furcsaságok aukciója

Most is emlékszem, amikor évekkel ezelőtt valahol Dél-Kínában a házigazdám vitrinje előtt álltam. Egy szobát béreltünk a panziójában, ahol a közös ebédlőben fogyasztottuk el mindennap a reggelinket. A vit­rinben egy jó 10 centis karom volt kihelyezve, amit mesterien megmunkált aranyfoglalatba tettek. Mikor megkérdeztem, ez milyen állathoz tartozik, szemrebbenés nélkül azt felelte, egy sárkányé volt, amit az ősei vettek egy árverésen. Mivel évszázadok óta őrzi a családja, így neki is a szeme fénye. 

Már az ókorban is 

Aukciókat már az ókori görögök is tartottak, igaz, akkor leginkább a lánygyermekekre mint leendő házastársakra licitálhattak a vevők. Rómában a Krisztus körüli időben ezt a metódust használták a családi birtokok és a háborús zsákmány eladására is. Marcus Aurelius római császár és filozófus állítólag hónapokig árverezte a családi bútorokat, hogy kiegyenlítse az adósságait. Az aukció intézményét később az öreg kontinensről elzarándokolók vitték magukkal Amerikába, ami a gyarmatosítás alatt is népszerű maradt, hiszen ez volt a leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak, hogy a terményeket, az állatokat, a rabszolgákat készpénzzé tegyék. Az évszázadok során aztán az árverezés sokat fejlődött és változott, ma népszerűbb, mint valaha. Szinte mindent értékesítettek már árverésen, amit csak el lehet képzelni, hiszen szinte mindennek van piaca. 

Lady Diana tortája 

Képzeljük el, hogy szó szerint egy darab történelem a sajátunk, méghozzá egy szelet torta formájában. De nem akármilyen tortára kell ám gondolnunk, hanem egy igazi királyi csemegére, méghozzá Károly herceg és Diana hercegnő 1981-es esküvőjéről. Az édesség akkor került újra az újságok címlapjára, amikor Anglia a hercegi pár menyegzőjének 40. évfordulójára készült. A szerencsés licitáló 1850 fontot fizetett azért, hogy az édesség a birtokába kerüljön. A tortaszeletet eredetileg Moyra Smith, a Clarence Házban élő anyakirálynő udvartartásának tagja kapta, aki fóliával tartósította a sütemény cukormáz tetejét. Egy régi, virágos tortaformában tartotta a darabot, és egy címkét ragasztott a fedelére, amelyen ez állt: „Óvatosan kezelendő – Károly herceg és Diana hercegnő esküvői tortája, 1981. július 29.” 

Az asszony halála után a család 2008-ban eladta az édességet egy gyűjtőnek, aki 2021-ben, a kerek évforduló alkalmával megkereste a Dominic Winter Auctioneers királyi emléktárgy-specialistáját azzal, hogy a relikviát árverésre bocsátja. A licit 300 fontról indult, az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és a Közel-Kelet számos or­­szágából érdeklődtek a licitálók. Gyorsan emelkedett az ár, míg végül Gerry Layton jachttulajdonos 1850 fontjától már senki nem ajánlott többet. Mr. Layton végrendeletében kikötötte, hogy a cukormázas süteményt és a vagyonát halála után jótékonysági célra szánja, de az is lehet, hogy az új szerzeményéből tombolanyeremény lesz, és a pénzt a hajléktalan fiatalokat támogató Centrepoint Alapítvány kapja, amelynek Diana hercegnő volt a védnöke. 

Londoni híd 

Amikor a London Bridge-et 1968-ban eladták egy amerikai vállalkozónak, az aukciók történetének egyik legszokatlanabb tranzakciója ment végbe. A történet akkor kezdődött, amikor a városi tanács úgy döntött, hogy a régi, viktoriánus korból származó átkelő helyett újat kell építeni. Ekkor a tanács egyik tagja azzal a meghökkentő javaslattal állt elő, mi lenne, ha a lerombolás helyett inkább árverésre bocsátanák a hidat. A városatyáknak megtetszett az ötlet, a London Bridge felkerült az aukciós jegyzékbe. 1968. április 18-án meg is vásárolta az amerikai olajmágnás, Robert P. McCulloch 2 millió 460 ezer dollárért. McCulloch szétbontatta a hidat, minden egyes darabját gondosan megszámozták, majd a Panama-csatornán keresztül 8600 kilométerrel arrébb, az Egyesült Államokba hajóztak vele. Innen kamionokkal juttatták el a végleges helyére, az 1971-ben alapított Lake Havasu Citybe, hogy ott újból felépítsék további 5,1 millió dollárért. 
Bár az angolok többsége egyáltalán nem örült annak, hogy egy történelmi építmény csak így elhagyhatja az országot, McCulloch büszke volt a vásárra, és a híd alá a Colorado folyóval összeköttetésben lévő csatornát ásatott, majd egy korabeli angol falut is építtetett mellé. A London Bridge ma is Lake Havasu City egyik legfontosabb turistalátványossága. 

Isaac Newton gyűrűje 

Newton arany foggyűrűjének története különös fejezet a történelem krónikáiban, ám ahhoz, hogy megértsük, miért is hordta a bizarr ékszert az angol polihisztor, meg kell ismernünk magát a viselőjét. Newton, akinek a tudományhoz, a matematikához és a filozófiához való hozzájárulása forradalmasította a világról alkotott elképzeléseinket, 1642 karácsonyán született. Különc figura hírében állt, alkímiával is foglalkozott, a próféciák megszállottja volt, és éveket töltött azzal, hogy megfejtse a Biblia rejtett üzeneteit. A misztikum iránti érdeklődése összefonódott a tudományos törekvéseivel, elmosva a határt a zsenialitás és a megszállottság között. A legenda szerint a gyűrű aranyból készült, és Newton egyik saját foga volt benne az ékkő. 
De miért birtokolna egy tudós ilyen bizarr tárgyat? Az egyik elmélet a kor babonáiban gyökerezik. A XVII. században elterjedtek azok a hiedelmek, hogy az emberi maradványok különleges erőkkel bírnak. A foggyűrű lehetett személyes talizmán, a halál elkerülhetetlenségének emlékeztetője, vagy akár utalás az alkímiai gyakorlatokra is. Ami biztos, hogy a világ legdrágább fogát 1816-ban adták el Londonban 3633 dollárért. Ma aranyfoglalatos elegáns gyűrűvé alakították, amelynek értéke eléri a 68 ezer dollárt. 

Kétszáz éves óvszer 

Az amszterdami Rijksmuseum nemrégiben egy nagyon különleges tárgyra tett szert egy aukción. A ritka, XIX. századi darab nem más, mint egy óvszer, amelyen egy apácát és három lelkészt ábrázoló erotikus nyomat díszeleg. A feltehetően juhvakbélből készült kondom 1830-ból származik, és egy bordélyházból került elő. Ahogy az UV-teszt igazolta, ez a darab makulátlan és használatlan állapotban maradt, ez a tény és az, hogy az óvszer 20 centiméteres, valamint díszített, arra utal, hogy egy luxusbordélyház emléktárgya lehetett, valami olyasmi, amit a kliensek nem használtak, hanem amin jót nevethettek.