Néha szótár kell a gyerekhez

Az internet a kommunikációnk mellett a nyelvhasználatunkat is gyökeresen megváltoztatta. A mai fiatalok – főként a Z generáció, vagyis az 1997 után születettek – úgy használják a szlenget, mint egyfajta saját, titkos kódnyelvet, amelyet sokszor csak azok értenek meg, akik naprakészen követik az online trendeket és platformokat. Ezek az újfajta kifejezések ugyanis gyakran az angol nyelvű mémkultúrából, videó­já­té­kok­ból, vagy épp egy villámgyorsan terjedő TikTok-videóból erednek. Ami ma reggel még csak egy tréfás komment volt egy poszt alatt, délutánra már több százezer ember szókincsének része lehet. A trendek sebessége félelmetes, egyes szavak néhány nap alatt beépülnek a hétköznapi beszédbe, míg mások gyorsan kikopnak vagy új jelentést nyernek. És ami különösen érdekes: ezek a szavak nemcsak országhatárokon, de nyelvi korlátokon is átlépnek. 

Nem ritka az sem, hogy ezek az angol eredetű kifejezések „magyarosított” változatban élnek tovább a hazai tinédzserek körében – ilyen például a „szomód” („szomorú módon”), vagy a „leavelt” (valaminek a szintje megnőtt). Ezek a félig fordított, félig kitalált szavak tökéletes példái annak, hogyan alakítják a fia­talok aktívan és kreatívan a nyelvet – nem csak használnak szavakat, de valójában újraértelmezik azokat. 
Mindez persze nem a XXI. század találmánya, a szleng mindig is része volt a nyelv fejlődésének, gondoljunk csak a saját kamaszkorunk divatszavaira. A különbség annyi, hogy az internet korában ez a változás gyorsabb, látványosabb és sokkal globálisabb. A fiatalok digitális közegben szocializálódnak, így teljesen természetes számukra, hogy az ott használt nyelvet átemeljék a való életbe. És ami a szülők, tanárok, nagyszülők számára sokszor értelmezhetetlennek tűnik, az valójában egy összetett, dinamikus és igencsak élő nyelvi rendszer. 

Bár az internetzsargon villámgyors változásai elsőre ijesztőnek tűnhetnek, valójában ez mindig is szoros kapcsolatban állt a fiatal generációk önkifejezési igényével. Az 1960-as, ’70-es évek tinédzserei is gyakran beszéltek úgy, hogy a felnőttek alig értették, mit akarnak mondani. Akkoriban volt menő a ciki, a tuti, a gáz, a zsír – sőt, sokan emlékezhetnek a hejehuja, király vagy épp tépni szóhasználatra is, amelyek mára vagy kikoptak, vagy épp újra divatba ­jöttek. 
Nem csoda, hogy a tanárok, nevelők és szülők gyakran érzik magukat kiszorulva abból a nyelvi világból, amit a gyerekek nap mint nap használnak. Egy osztályteremben gyakran úgy hangzanak el párbeszédek, mintha idegennyelv-órán járnánk – „Ez totál L volt, bro” vagy „Ez a dolgozat? Cringe to the max”. Az ilyen mondatok az online térben nem jártasak számára gyakran érthetetlenek, épp ezért a nyelvpedagógiában ma már egyre többen vallják: a diákok nyelvhasználatát ne hibás beszédként, hanem kiindulópontként tekintsük, mert a fiatalok szlengje – bármennyire szokatlannak vagy lazának tűnik – a kreativitás és identitáskeresés egyik formája. Innen lehet és kell is építkezni, visszavezetni őket az irodalmi, választékos, stilisztikailag tudatos nyelvhez, de úgy, hogy közben ne tagadjuk meg azt, amit ők élőnek, hitelesnek és a sajátjukénak éreznek. 

Sok tanár sikeresen használja ezt a szemléletet a gyakorlatban. Például­ egy irodalomórán a diákokat arra kérik, hogy írják át Arany János vagy Petőfi egy-egy versszakát „mé­me­sí­tett” nyelven – majd elemezzék, hogy mit veszített és mit nyert vele a szöveg. Egy másik gyakorlatban pedig maguk a tanulók hoznak be egy számukra vicces vagy jellemző TikTok-kifejezést, és közösen megfejtik, mit fejez ki érzelmileg, társadalmilag, majd keresnek rá irodalmi vagy klasszikus nyelvi megfelelőket. 

Ez nem azt jelenti, hogy minden argó értékes vagy szalonképes, de ha automatikusan tiltólistára kerülnek ezek a szavak, azzal még inkább eltávolítjuk a gyerekeket attól a világtól, amit szeretnénk bemutatni nekik. A kulcs tehát a nyelvi kapcsolódás, annak érzékeltetése, hogy a választékos, gazdag anyanyelv nemcsak tankönyvi, hanem személyes eszköz is lehet az önkifejezésre. Mert ha egy diák megtanulja, hogyan fejezheti ki ugyanazt a gondolatot háromféle stílusban – szlengben, hétköznapi nyelven és irodalmiasan –, akkor már nemcsak szavakat tanult, hanem gondolkodást is. 
De vajon mik azok a tipikus internetszlengek, amiket ma már szinte minden tini használ? Lássuk belőlük a legnépszerűbbeket! 

Cringe – eredeti jelentése: kínos, kellemetlen, használata akkor fordul elő, amikor valaki túlságosan erőlködik vagy ciki módon igyekszik menő lenni. „Ez a tanár annyira cringe, amikor próbál vicces lenni.” 

NPC (Non-Playable Character) – videójátékos kifejezés, olyan karakter, akit nem lehet irányítani. Szlengként azonban olyan ember, aki robotként viselkedik, vagy nem tűnik önállóan gondolkodónak. „A csávó úgy beszélt, mintha NPC lenne.” 
Szomód – magyarosított forma a „szomorú mód” kifejezésből, akkor mondjuk, amikor valami lehangoló, szomorú dolog történik. „Nincs több palacsinta? Szomód.” 
Ghostol – eltűnik valaki minden ok vagy magyarázat nélkül, mint a ghost vagyis a szellem. 
Rizz – az angol „charisma” (karizma) rövidítése. Jelentése: valaki jó a flörtölésben, lehengerlően sármos. „Neki van a legtöbb rizze az osztályban.” 
Slay – eredetileg „uralkodni, tarolni” jelentéssel bír, most azt fejezi ki, ha valaki (valami) nagyon jól néz ki, magabiztos, vagy jól teljesít. „Az a ruha? Slay!” 
GOAT – „Greatest Of All Time”, vagyis minden idők legjobbja. „Michael Jordan a GOAT.” 
Delulu – Delusional rövidítése, amikor valaki teljesen elrugaszkodik a valóságtól – néha viccesen, néha kritikus éllel használjuk. 
Ahogy látjuk, fontos, hogy ne tekintsünk az internetszlengre idegenkedve, mert ezek a kifejezések valójában ablakot nyitnak a fiatalok világára, megmutatják, hogyan gondolkodnak, mit tartanak viccesnek, érdekesnek vagy épp kínosnak. Ha megértjük őket, nemcsak a nyelvüket ismerjük meg jobban, hanem magukat a beszélői­ket is.