Szorongó generáció

A globális instabilitás – akár geopolitikai, ökológiai, technológiai vagy kulturális szinten – már annyira mélyen beszivárgott a mindennapokba, hogy sok fiatal úgy gondolja, ez a normalitás. Egy ilyen perspektíva azonban súlyos mentális terhet jelent egy olyan generáció számára, amely még csak most keresi önmagát: az identitását, a hovatartozását, a jövőképét. 

Szakértők szerint a szorongás és depresszió soha nem volt ennyire elterjedt a fiatalok körében, ugyanakkor soha nem jelent meg ilyen rejtetten. A tünetek gyakran nem feltűnőek: nincs látványos lehangoltság, sem nyílt düh. Helyette van csendes visszahúzódás, alvászavar, krónikus fáradtság, érdektelenség és egyre gyakrabban testi panaszok. 

A WHO 2023-as adatai szerint világszinten a fiatalok egyharmada élt már át klinikai szintű szorongást vagy depressziót, ami nem a mentális gyengeség jele, hanem adaptív válasz egy folyamatosan fenyegető világra. Ennek kezelésére egyre több országban foglalkoztatnak iskolapszichológust, de ez még mindig kevés. A 16–24 éves korosztályban a szorongásos zavarok előfordulása közel 40 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben. 
De vajon mi miatt szorong a Z és az alfa generáció, azaz az 1997 után születettek? 

Egyre gyakoribb jelenség a klímaváltozás miatti félelem, az a fajta érzelmi és pszichés állapot, amelyet a Föld jövőjével kapcsolatos aggodalom, a természeti környezet pusztulása és az emberi tétlenség vált ki különösen azokban, akik tájékozottak, érzékenyek, és aktívan követik a klímaváltozásról szóló híreket. 
A fiatalok szorongásainak másik komoly forrása a gazdasági kiszolgáltatottság. Az infláció, a lakhatási válság és a mindennapi megélhetés drágulása miatt sokan úgy látják, hogy rosszabb anyagi körülmények között fognak élni, mint a szüleik, és ezt nemcsak statisztikák, de a mindennapi tapasztalatok is alátámasztják. 

Mindezt tovább súlyosbítja a digitális túlterheltség. A közösségi média platformjai torzított, megszűrt világot tárnak a fiatalok elé, ahol a látszat gyakran fontosabb, mint a valóság. Az összehasonlítási kényszer és az irreális elvárások hatalmas mentális terhet jelentenek: önbizalomhiányt, identitászavart és kiégést okozhatnak már tizenéves korban. Ráadásul egyetlen kattintással szembesülhet egy 13 éves gyerek is a világ legbrutálisabb képeivel: háborús felvételekkel Gázából, politikai összeomlással, természeti katasztrófákkal, miközben még nincs meg az eszköztára, hogy mindezt feldolgozza. 

És ott van még az identitás kérdése is. Az úgynevezett identitásbizonytalanság – pszichológiai és szociológiai értelemben egyaránt – azt jelenti, hogy az egyén nem tudja pontosan, kicsoda ő, milyen értékek vagy célok mentén szeretne élni, és hová tartozik. A kultúrák keveredése és a pluralizmus értékrendi kavalkádja mind hozzájárulhat ahhoz, hogy sok fiatal elveszettnek vagy irányt vesztettnek érzi magát. 

A szorongás önmagában nem új jelenség, ahogy a gyermekpszichológusok is hangsúlyozzák, ez egy ősi, evolúciós válasz a fenyegető vagy bizonytalan helyzetekre. A probléma inkább az, hogy ma már nincsenek biztonságos szigetek, ahol a fiatal kipihenhetné magát, sem otthon, sem az iskolában, sem az online térben. Ezért is válik egyre fontosabbá a nyílt, elfogadó kommunikáció, mind családi, mind iskolai, mind közösségi szinten. A fiataloknak szükségük van arra, hogy biztonságos közegben, ítélkezés nélkül beszélhessenek arról, mi nyomasztja őket anélkül, hogy „túlérzékenynek” vagy „hisztisnek” bélyegeznék őket. Szerencsére egyre több iskola ismeri fel ennek jelentőségét, és ezt az irányt támogatja a WHO is. Egyes helyeken már bevezették a lelki egészség órákat, ahol az érzelemszabályozás, a stresszkezelés és az önismeret tantárgyi szinten jelennek meg. 

A nyílt kommunikáció, és stresszkezelő technikák elsajátítása mellett a fiatalok mentális jóllétének egyik elengedhetetlen, mégis gyakran elhanyagolt eleme a digitális higiénia. A cél nem az, hogy eltűnjenek az online térből – hiszen a digitális világ a mindennapjaik természetes része –, hanem az, hogy tudatosabb felhasználókká váljanak. Az algoritmusok működésének megértése, a pozitív és értékes tartalmak követése, valamint a saját online szokásaik felismerése és újrarendezése mind olyan újfajta rutinok, amelyek mentálisan is védelmet nyújthatnak. 

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a valódi közösségi élmények pótolhatatlanok. A barátság, az elfogadó közeg, a „tartozom valahová” érzése olyan mentőöv lehet a szorongás és elidegenedés ellen, amelyet semmilyen képernyő nem tud helyettesíteni. A fiataloknak szükségük van arra, hogy testközelből is megtapasztalják a közösség erejét, a közös célokért való együttműködés örömét. 

Erre ad nagyszerű példát a Jane Goodall Intézet hazai tevékenysége, különösen a Roots & Shoots (Gyökerek és Hajtások) program. Ez a több mint 100 országban működő, nemzetközi modellre épülő környezeti nevelési kezdeményezés nemcsak elméletben szólítja meg a fiatalokat, hanem cselekvésre ösztönzi őket. 

A program célja, hogy a résztvevők saját élményeiken keresztül sajátítsák el a környezettudatos gondolkodás és életmód alapjait, miközben megtapasztalják, hogy igenis számítanak, hogy képesek változást hozni, van hatásuk a világra.