Adjunk esélyt a jövőnek

Századunk egyik legnagyobb kihívása, hogy mit érhetünk még el úgy, hogy közben ne áldozzuk fel a bolygót, amely létünknek az alapja. Az emberhez méltó, biztonságos és boldog élet iránti igény jogos, de vajon összeegyeztethető-e a Föld erőforrásainak véges természetével? A modern életmód, különösen a fejlett ipari országokban, elképesztő mértékben használja fel a természet adományait. Nap mint nap elvárjuk a kényelmet, a gyorsaságot, a technológiai újításokat, és evidensnek vesszük a hosszú, egészséges élet lehetőségét. Ám mindez hatalmas áron valósul meg. A gazdasági növekedés mögött rendszerint az energia- és nyersanyag-felhasználás folyamatos bővülése áll. Az ipari termelés, a közlekedési rendszerek terjeszkedése, a túlfogyasztás és a mezőgazdaság térhódítása együttesen járulnak hozzá a klímaváltozáshoz, az élővilág sokféleségének drámai csökkenéséhez és az ökológiai egyensúly felborulásához. 

Különösen igazságtalan az, hogy a legnagyobb ökológiai lábnyommal rendelkező, fejlett országok fogyasztási szokásai okozzák a legszéleskörűbb környezeti károkat, míg a következményeket gyakran a világ szegényebb régiói szenvedik el aszály, áradások, élelmiszerválság, megélhetési bizonytalanság formájában. Ez a globális kettősség világosan jelzi: az emberiség jövője azon múlik, képesek vagyunk-e újragondolni, mit jelent a jólét. A kérdés nemcsak az, hogyan éljünk jobban, hanem az, hogyan éljünk okosabban, igazságosabban és fenntarthatóbban. 

Három tényezőt mérnek 

A globális média és a közgazdasági gondolkodás hosszú évtizedeken keresztül a bruttó hazai terméket (GDP) tekintette a fejlődés fő fokmérőjének, azonban egyre több kutató és gondolkodó kérdőjelezi meg ennek kizárólagosságát. Hiszen mi értelme a gazdasági növekedésnek, ha közben mélyül a társadalmi egyenlőtlenség, csökken az emberek szubjektív jóléte, és pusztul a természeti környezet? 
A Boldog Bolygó Index (Happy Planet Index – HPI) pont ezt a szemléletet fordítja meg. E szerint nem az számít, mennyi pénzt termel egy ország, hanem hogy milyen hatékonyan alakítja át az erőforrásait emberi jólétté anélkül, hogy felélné a jövő generációk esélyeit. Az indexet először 2006-ban vezette be a brit New Eco­nomics Foundation. Célja, hogy egyszerű, mégis átfogó képet adjon arról, mely országok képesek a legjobban összehangolni az emberi boldogságot és a környezeti fenntarthatóságot. 

Kiszámításakor három fő mutatót vesznek figyelembe. Az élettel való elégedettséget, vagyis az emberek szubjektív boldogságérzetét, amelyet széles körű közvélemény-kutatások alapján mérnek. A várható élettartamot, ami a lakosság egészségi állapotát és jóllétét tükrözi, valamint az ökológiai lábnyomot, amely azt mutatja meg, mekkora környezeti terhelést jelent az adott ország életmódja a bolygónkra nézve. E három tényezőt kombinálva megkapjuk, hogy egy ország mennyi emberi jólétet képes előállítani egy egységnyi környezeti erőforrás felhasználásával. Egy-egy ország HPI-értéke akkor igazán magas, ha boldog és hosszú életet biztosít úgy, hogy közben kíméli a környezetet is. 

Mit tanulhatunk tőlük? 

Az indexnek köszönhetően ma már jól láthatjuk, hogy mely államok példái követendőek. Az utóbbi évtizedben igencsak meglepő eredmények születtek, ami tökéletesen bizonyította, hogy bizony nem a leggazdagabbak a legboldogabbak. Az élbolyban ugyanis nem a gazdaságilag legerősebb országokat találjuk, hanem olyanokat, amelyek kevésbé szerepelnek a hírekben, mégis sokat tanulhatunk tőlük. 
Costa Rica például rendszeresen az elsők között végez. Itt hosszú az átlagos élettartam, magas az emberek boldogságérzete, miközben energiaszükségletének több mint 98 százalékát megújuló forrásokból fedezi. A hadsereget már 1949-ben feloszlatták, helyette az oktatásra és az egészségügyre fordítanak kiemelt figyelmet. Más latin-amerikai országok – például Kolumbia, Mexikó vagy Panama – szintén előkelő helyen szerepelnek. Ezekben az országokban erős a közösségi élet, nagy hangsúlyt kap a család, és – bár vannak gazdasági kihívások – az emberek értékrendje sokszor kiegyensúlyozottabb, mint az anyagi jólétre épülő nyugati társadalmakban. Ezzel szemben az Egyesült Államok vagy a legtöbb nyugat-­európai ország bár gazdaságilag fejlett, gyakran csak a középmezőnyben végez, mivel nagy az ökológiai lábnyomuk, és nem feltétlenül boldogabbak az emberek, mint másutt.

A legfrissebb, 2021-es adatok szerint Magyarország a világ 147 országa között a 46. helyen áll a HPI-ben, 42,9 ponttal. Ez egy markáns előrelépés az előző, 2019-es rangsorhoz képest, amikor még az 55. helyet foglalta el a listán. A mutató szerint erősségünk a viszonylag magas jólét és a tisztes élettartam, ami azt mutatja, hogy Magyarország képes stabil emberi jóllétet biztosítani, ezzel szemben azonban az ökológiai lábnyomunk viszonylag magas, emiatt nem szerepelhetünk előrébb a rangsorban a Happy Planet Indexen. 

Egy kis lépés is számít! 

Az index ismerete különösen fontos lehet a családok számára, hiszen a gyermeknevelés egyik alapvető célja, hogy a jövő generáció számára egészséges, élhető és boldog világot hagyjunk örökül. A HPI arra is rámutat, hogy már kis lépések is számítanak: kevesebb pazarlás, helyi termékek választása, energiatakarékosság, közösségi közlekedés vagy kerékpárhasználat. Ezzel nem csak a környezetet védjük, de példát is mutatunk a kicsiknek. 

Ezek mellett az is nagyon fontos, hogy a gyerekeknek beszéljünk a boldogságról, nem elvont filozófiai­ szinten, hanem úgy, ahogy a családban megéljük: az együtt töltött idő öröme, a közös étkezések, játékok, nevetések értéke. A boldogság nem a véletlenen múlik, hanem alakítható. A családi otthon biztonsága, a támogatás, az elfogadás, a közös célok – ezek azok az elemek, amelyek megalapozzák a hosszú távú jólétet. Minél tudatosabban építjük ezt fel, annál több esélyt adunk gyermekeinknek egy kiegyensúlyozottabb életre és egy biztosabb jövőre is.