Kedves Gabi!
Háromgyerekes édesanya vagyok, a legidősebb, 15 éves fiú szeptemberben kezdte a gimnáziumot. Az elmúlt időben a kiskamaszunk pénzügyi elvárásai egyszerűen elszálltak! Minden héten előáll valamivel: új cipő, márkás pulóver, pizzarendelés, iskola után pedig mekizés… Ha megpróbálom elmagyarázni, hogy ezek mind mennyi pénzbe kerülnek, azt mondja: „anya, az osztálytársaimnál ez mind természetes”.
Nem szeretném, ha nélkülözne, de egyszerűen nem tudjuk tartani ezt a tempót. Úgy nőtt fel, hogy próbáltunk megadni mindent, amit lehetett. Most viszont úgy érzem, természetesnek veszi, ha eddig mindenre futotta, ezután is így lesz. Volt, hogy egy hétvége alatt elment a havi zsebpénze. Szeretném, ha megértené, a pénz nem magától terem, és hogy a vágyait néha el kell halasztani. De úgy tűnik, mintha a korosztályában az lenne a furcsa, ha valaki nemet mond valamire. Hogyan lehet ma egy kamaszt megtanítani a pénz értékére úgy, hogy ne szegjük kedvét, de megtanulja a mértéket, a takarékosságot?!
Üdvözlettel: Réka
∗
Kedves Réka!
A mai kamaszok minden pillanatban azt látják az interneten, hogy másoknak mit sikerült megszerezniük, mit mutatnak meg az életükből – a hiányokról viszont nem szól a fáma. Egy tizenéves számára nehéz különbséget tenni a között, ami vágy, és ami valódi szükséglet – különösen akkor, ha a kortársai körében a fogyasztás az egyik fő kapcsolódási forma.
Jó kezdet lehet, ha közösen átnézik, a fiuk mire mennyit költ, és megbeszélik, melyek azok a tételek, amelyekre önök is hajlandók áldozni, és melyek azok, amiket neki kell megoldania a saját keretéből. A zsebpénz beosztásának gyakorlása sokat segít, de ebben a szülőknek következetesnek kell maradniuk. Ha például a fiúnak egy hónapra előre adnak meghatározott összeget, és az első héten elkölt mindent, ne pótolják automatikusan. Ez nem büntetés, hanem tanulási helyzet. Fontos, hogy érezze: nem a pénz hiánya miatt marad ki valamiből, hanem azért, mert minden döntésnek ára van. A pénzről való tanítás mindenekelőtt a szülői értékrend átadása. A legjobb, amit tehetnek, ha nemcsak arról beszélnek, mit nem lehet megvenni, hanem arról is, mit lehet másképp megélni. A közös kirándulások, a beszélgetések, a családi együttlétek mind olyan élmények, amelyek sokkal tovább tartanak, mint egy új cipő öröme.
A kamasz most még talán legyint rá, de a biztonságérzet, amit az otthoni következetesség és szeretet ad, a legértékesebb örökség, amit útravalóul kaphat.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
