Farmerből menyasszonyi ruha

A hetvenes-nyolcvanas években farmert nehezen lehetett beszerezni, akinek pedig sikerült, az kincsként őrizte. Lassacskán ez a ruhadarab világszerte beköltözött a szekrényekbe. Mára pedig a visszájára fordult a dolog, hiszen mindenkinél akad a stósz alján árválkodó, elfeledett, megkopott darab. Éva az értékteremtés jegyében a régibe új életet akart önteni. A használt anyagban látta meg a kihívást, az alkotás lehetőségét. 

Mindig érdekelte a divat, az öltözködés, izgalomban tartotta, hogy miből mit lehetne kihozni. Akkoriban főleg fonalat lehetett kapni az üzletekben, amiből sapkát, sálat, pulóvert kötött. De varrni szeretett a legjobban; imádta az olló hangját, ahogyan átsuhan az anyagon. Első emléke, hogy egy szoknyából és egy felsőrészből ruhát készített magának, összedolgozva a saját színeivel, stílusával. A kevésbé szépből gyönyörűt akart csinálni; értéket teremteni az újrahasznosítás által. 

Szülőfalujában, Körösszegapátiban, a hajdúsági apró településen csodálatos, gondtalan gyermekéveket töltött. Az iskolában a kötelező tananyagon túl azt tanították nekik, hogy sokkal több rejlik a világban, mint amit látnak. A realitásra, kreativitásra egyaránt nyitott, jóeszű lány valósággal szívta magába a tudást. A Debreceni Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, több évig a szakmájában dolgozott egy fővárosi vállalatnál. Titkon azonban más álmokat szőtt: egy vállalkozást képzelt el, ahol a kreativitásé a főszerep. Építészként tevékenykedett nappal, esténként divatiskolába járt, szabást tanult, hazaérve pedig várt rá az anyaság öröme, a háztartás végtelen feladatai. De hiányt érzett, és elgondolkodott azon, miért csinálja ezt, miért nem tudja kiverni az alkotás örömét a fejéből. Szíve mélyén felbukkant egy gondolat: a farmer újrahasznosítása. Attól fogva mindennap igyekezett tenni valamit – kiszabott egy anyagot, elolvasott egy szakcikket – a célja megvalósulásáért. 

Rövidesen arra eszmélt, hogy milyen messzire jutott az eltervezett úton. 2012-ben megszületett a Réthy Fashion brand. A kapott anyagokba varrógépe segítségével lehelt új életet. Lyukas farmert átszabott, és gyönyörű csipkével, hímzéssel díszítette. Alkalmi ruhákat készített, később hétköznapi viseleteket. Előbb csak nőknek, majd gyerekeknek és férfiaknak is varrt. Idővel teljes kis csapat – szabók és több varrónő – dolgozott mellette. A szigetszentmiklósi műhely egyben üzletként is funkcionált, a behozott használt farmeranyagokért cserébe kedvezményesen vásárolhattak a betérők. A mindennapi munka mellett országszerte tartottak iskolákban úgynevezett ökonapokat, gyakorlati praktikákkal, műhelymunkával, divatbemutatóval, vagyis azzal a céllal, hogy megmutassák, miként lehet a régiből újra viselhető. 

Bő tíz éve az újrahasznosítás még gyermekcipőben járt idehaza. Éva mégis áldásként tekintett erre a küldetésre, mert tudta, hogy meg kell tanítani az embereket az értékteremtésre. Azt vallja, hogy sosem szabad rágörcsölni a feladatra: amikor beszerzett egy használt farmert, elsőre talán még nem látta, hogy milyen formában fog az újjászületni. De pár nap elteltével az anyag úgyis megmutatta magát. Mindez magától működik, ha az ember szívvel végzi a dolgát – magyarázza az alkotó. 

A koronavírus nehéz időszakot hozott a vállalkozás életébe: megemelkedett a műhelyként szolgáló üzlethelyiség bérleti díja, míg a ruhaeladás a végletekig visszaesett. Akkor Éva ismét törhette a fejét, hogyan tovább. Hamar megtalálta a választ: videókat kell készítenie. Beszédhibájára gondolva borzongott ettől a feladattól, de a hite vitte tovább. Végül az hozta meg az áttörést, hogy rengetegen megismerték őt, a tevékenységét. A Réthy mint divatmárka megszűnt, ekkor született meg az Újrahasznosító Akadémia. Vezetője manapság a tudása továbbadására, a közösségek inspirációjára koncentrál. A farmer mellett mutat hagyaték-újrahasznosítást is. A régi hímzéseket, csipkéket beledolgozza az anyagba, így születnek újjá az asztalterítők hátizsák formájában, a megunt függönyök díszpárnacsipkeként. A módit nemcsak videóiban mutatja meg, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen előadások keretében is tanítja. 

Éva dédelget egy következő álmot: Nagykörűben megvett egy parasztházat, ami azon túl, hogy alkotóműhelyként szolgál majd a jövőben, közösségi eseményeknek, rendezvényeknek ad otthont. A ruhavarrást a falusi élet hasznos tevékenységeivel – sajtkészítés, csirkevágás – összekötve nyújt majd teljes körű élményt a hozzá érkezőknek. S időközben az összegyűjtött ismereteiből napvilágot látott egy könyv is, Farmermánia néven, amelyben a ruhaanyag rövid történeti áttekintésén túl mesél a divatvilág sötét oldaláról, és ad apró ötleteket, útmutatókat az újrahasznosításhoz. Szerinte változni kell az élet örök körforgásával, ébernek maradni a lehetőségekre, mert csak így lehetséges minden helyzetből és önmagunkból is a legtöbbet, legjobbat kihozni.