Kerámiák az erdő mélyéről

Nem egyszerű értéket teremteni a mai világban, odaállni teljes mellszélességgel valami mellé, amiben hiszünk. Szilvi és férje azonban célul tűzte ki egy ökológiai szemléletű családi gazdaság kialakítását a Mátrában, mely szoros egységben létezik a természettel. A Kékhegy ökogazdaság első lépcsőfoka a Kékhegy Pince megalapítása volt, amelyet később természetes módon követett a Kékhegy Kerámia létrejötte is. 

Szilvi világéletében szerette a ter­mészetet, a fákat, erdőket. Bár az Alföldön, a Hortobágy szélén nőtt fel, mindig mély benyomást tett rá a Bükk nyugodt légköre és a hegyvidéki táj illata, amikor iskolai kirándulások során odalátogattak. 

– Eredetileg közgazdászként végeztem, és tíz éven át ezen a területen dolgoztam Budapesten – meséli. – Majd az első kislányunk születésével úgy döntöttünk a férjemmel, hogy a Mátrába költözünk, és megvalósítjuk közös álmunkat: egy családi borászatot. Feladtuk a városi életünket, a biztos megélhetést jelentő állásainkat, és szőlőterületet vásároltunk a Mátrai Borvidéken, Gyöngyöspata határában. 
Így született meg 2009-ben a Kékhegy Pince, egy kéthektáros, első generációs családi borászat. A szőlőinket a férjemmel ketten műveljük, a metszéstől a hajtásválogatáson át egészen a fűkaszálásig mindent saját kézzel végzünk. Büszkék vagyunk rá, hogy lassan tíz éve Bio Garancia által ellenőrzött, ökológiai gazdálkodást folytatunk. Boraink is természetes módon, spontán erjedéssel, adalékanyagok hozzáadása nélkül készülnek, mert hisszük, hogy a természet értékét továbbadni és közvetíteni az egyik legfontosabb feladatunk. 

Az ökológiai szemlélet nemcsak a szőlőtermesztésben mutatkozik meg, ez a fajta gondolkodás mélyen áthatja Szilvi kerámiaművészetét is. Bár az agyagozással csak felnőttként ismerkedett meg, a kéz­mű­ves­kedés mindig is közel állt hozzá: gyerekként naphosszat rajzolt, később apró dolgokat varrt. 
A borászat feladatai és két kisgyermekük mellett a kerámiázás sokáig csupán lopott idő volt számára – egy hobbi, amelynek csak szűkös keretek között tudott teret adni. Ahogy azonban nőttek a gyerekek és egyre önállóbbak lettek, úgy nyílt több lehetőség az alkotásra is. Amikor pedig Szilvi férje látta, hogy milyen örömét leli felesége a kézművességben, mindenben támogatta. Ekkor jött létre egyszemélyes kis műhelyként a Kékhegy Kerámia. 

– A természet szeretete alapjai­ban határozza meg a kerámiakészítéshez való hozzáállásomat is – meséli Szilvi. – Épp ezért kizárólag károsanyag-mentes, ólom- és kadmiummentes kerámiamázakat alkalmazok, és környezetkímélő elektromos kemencében, magas hőfokon, kétszer égetem a munkái­mat. Ezáltal a tárgyaim nemcsak esztétikusak, hanem tartósak és időtállóak is. Minden darab kézzel készül, laptechnikával formázom őket. Öntőformát nem használok, nálam nincs sorozatgyártás. Bár születnek hasonló alkotások, mindig igyekszem egy kicsit változtatni, legyen az a minta, a szín vagy egy apró részlet. 
Szilvit leginkább a természet inspirálja, ez visszaköszön mind a színekben, mind a motívumokban. Úgy tartja, elég jó megfigyelőnek lenni és nyitott szemmel járni, máris műalkotások sokasága tárul fel előttünk: egy fakéreg, egy különleges gombafajta, egy érdekes termés vagy egy szép levél. Nem véletlen, hogy legújabb kollekcióját is az erdők és a fák ihlették, innen kapta a nevét: Erdő kerámia. 

– Nem telik el úgy hét, hogy ne tegyek egy-két hosszabb sétát a közeli erdőkben. Egy ilyen alkalommal – miközben a különböző fafajták törzsét figyeltem – született meg bennem a fakéreg mintázatú tárgyak ötlete. Akkor vettem igazán észre, mennyire egyedi minden fatörzs, még az azonos fafajokon belül is (például a tölgyeknél) teljesen eltérő lehet az erezet: hol vastagabb, hol vékonyabb, finomabb mintázatú. 
Ezekről a sajátos kéregmintákról készítek agyaglenyomatot az erdőben, majd otthon, a műhelyben formázom őket tál alakúra. A száradási folyamat hosszadalmas és érzékeny: akár több hetet is igénybe vehet, hiszen az agyag könnyen megrepedhet, ha nem megfelelő türelemmel kezeljük. Ezután következik az első égetés, majd a fakéregerezet kézi festése és a mázazás. A tál külsejét a rusztikus kéregminta díszíti, a belseje viszont letisztult: egyszínű, fényes mázat kap, általában a föld színeiben. A második égetés során nyeri el végső formáját és tartósságát. 

Az Erdő kerámiákat kézbe véve felmerül a kérdés: vajon melyik fa kérge köszön vissza ránk? Tölgy, nyár, juhar vagy talán valamelyik őshonos, vadon termő gyümölcsfa? És vajon hol található az a bizonyos fa? 
A válaszban segít a kerámiák alján található egyedi pecsét, melyen földrajzi koordináták szerepelnek. Ezek pontosan megmutatják azt a helyet, ahol a kéreglenyomat készült. Így, ha valaha kedvet érzünk hozzá, akár el is látogathatunk a Mátrába, és megkereshetjük „saját” fánkat, azt, amelynek egy darabját hazavihettük agyagba zárva. 

Ám az ötletelés itt nem áll meg, Szilvi fejében már meg is született egy újabb kollekció, egy újfajta Erdő kerámia, ahol nemcsak a fakéreg, hanem az egész erdei ökoszisztéma megjelenik: gombák, mohák, termések, lepkék vagy akár bogarak is helyet kaphatnak. Csak még ki kell találnia hozzá a megfelelő formát és funkciót. 

– Szeretném a kerámiákkal felhívni a figyelmet az erdők ökológiai jelentőségére, és arra, milyen fontos szerepet játszanak az életünkben. Hiszek benne, hogy az erdőjárás gyógyító erejű. Minden alkalom egy új felfedezésre, tanulásra, tapasztalásra ad lehetőséget. Rácsodálkozhatunk elfeledett vagy nem ismert növényekre, állatokra, gombákra. Közben az erdei túra során kiszakadva a rohanó mindennapokból regenerálódhatunk, feltöltődhetünk mind testileg, mind lelkileg.