Sílécen a sivatagban

Akár az Alpokban 

Sivatag, perzselő napsütés, lu­xus­felhőkarcolók és… sílécek. Bármilyen meghökkentő, ebben a futurisztikus városban található a világ egyik legkülönlegesebb síkomp­­­lexuma, a Ski Dubai, amely az Emirates Mall bevásárlóközpontban nyílt meg 2005-ben, és azóta is az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont az Egyesült Arab Emírségekben. Közel három futballpályának megfelelő területen terül el, ahol egész évben állandó a hőmérséklet, –1 és –2 °C közötti, így miközben odakint akár 50 fok is lehet, bent a pályán kabátban, sapkában és kesztyűben csúsznak a síelők. 

A Ski Dubaiban öt különböző nehézségű terep található, köztük egy fekete pályás szakasz, amely 400 méter hosszú és 60 méteres szintkülönbséggel rendelkezik. A helyet sífelvonókkal, valamint mozgójárdával is felszerelték, hogy a sportolni szándékozók kényelmesen jussanak fel a „csúcsra”. A kezdők és gyerekek számára tanulópályát alakítottak ki, ahol oktatók segítségével ismerkedhetnek meg az alapokkal. A hó minőségére sem lehet panasz, azt hóágyúkkal biztosítják, amelyek finom vízpermetet fagyasztanak jégkristályokká. A síelésen túl szánkópark, jégbarlang, hócsúszda és pingvinshow is várja a látogatókat. A hóban bóklászó pingvinek naponta többször is bemutatót tartanak, ami már önmagában is abszurd élmény egy sivatagi országban. A Ski Dubai egyik legnagyobb vonzereje talán a kontraszt: a kültéri és a beltéri világ óriási ellentétet alkot. A város ezzel a projektjével nemcsak új dimenziókat nyitott meg a téli sportok szerelmesei előtt, hanem bebizonyította, hogy nincsen lehetetlen, mindössze elegendő pénz, technológia és fantázia kell mindenhez. 

Jégcsákány és hágóvas 

Kanada nyugati részén, Alberta tartományban a tél nemcsak havat és hideget hoz, hanem olyan jégformációt is produkál, amely az extrém sportolók álmainak neto­vábbja. A Banff és Jasper Nemzeti Parkok területén minden évben több tucat vízesés fagy be, így válva ideális tereppé a jégfalmászás szerelmeseinek. Ezek a természetes jégoszlopok, megdermedt zuhatagok és sziklafalak minden alkalommal új formát öltenek, így valamennyi mászás egyedi és megismételhetetlen. A sportolók jégcsákánnyal, hágóvassal, sisakkal és vastag védőruházattal felszerelkezve vágnak neki a csúszós falaknak, ahol minden mozdulatnak tétje van. A jég változékonysága – hol rideg és kemény, hol puha és porladó – különösen kiszámíthatatlanná teszi a terepet, ráadásul a mínusz 15–20 fokos hőmérséklet sem könnyíti meg a kalandot. 

Hótalpazás majmokkal 

Japán hegyvidékein, különösen Honshu szigetének északi részén a fehér táj és a csöndes erdei ösvények mellett egy egészen különleges célpont is található. A japán makákók területe ez, ahol természetes élőhelyükön figyelhetjük meg a majmokat, miközben azok gőzölgő, forró termálvizes medencékben üldögélnek, akár órákon át. 

A hótalpazás évezredes módszer a téli közlekedésre, ám ma már nemcsak praktikus eszköz, hanem népszerű sport is lett. A speciális talpakkal, amelyek remekül eloszlatják a testsúlyt, még mély hóban is stabilan és viszonylag könnyedén gyalogolhat az ember. A Japán Alpok térsége, különösen Nagano pre­fek­túra és a Jigokudani Monkey Park környéke pedig kiváló terepet biztosít ehhez. A 700 méteres tengerszint felett fekvő völgyet, ahol a makákók élnek, télen vastag hó borítja. Bár a hőmérséklet gyakran –10 °C alá süllyed, a természet mégis élettől vibrál. A majmok naponta leereszkednek az erdőből, hogy megmártózzanak a meleg vizű forrásokban, és ez a szokás generációk óta öröklődik. Viselkedésük rendkívül emberszerű, néha az élvezettől hunyorognak, máskor félrevonulva meditálnak a melegben, miközben nagy pelyhekben hullik rájuk a hó. 

A túrázók általában egy-másfél órás séta után érik el a park területét, de az út már önmagában is élmény. A csend, amit csak a hó ropogása tör meg, a mohos fák, a jeges vízfolyások és a gőzölgő sziklák látványa különleges atmoszférát teremt. A látogatók csak a kijelölt útvonalakon közlekedhetnek, és szigorúan tilos etetni vagy megérinteni az állatokat, így biztosítják, hogy a majmok ne váljanak kézhez szokottá. 

Siklani az ég tetején 

A Bolíviában található Salar de Uyuni sósivatag a világ legnagyobb sómezője, mintegy 10 582 négyzetkilométeren terül el, a tengerszint felett 3656 méteres magasságban. Egykor egy hatalmas tó, a Lago Minchín helyén keletkezett, amelynek kiszáradása után vastag, kristályos sóréteg maradt hátra. Az így megszületett táj egy végtelen, vakítóan fehér síkság, ahol a horizont szinte összeolvad az éggel. 
Az esős évszakban, december és március között a sivatagot sekély vízréteg borítja, amely tökéletes tükörfelületet hoz létre, ilyenkor a felhők, a nap, sőt, az emberek is lebegni látszanak a levegőben. Ez a látványos természeti jelenség nemcsak a turistákat, hanem a vállalkozó szelleműeket is vonzza, így jött létre a világ talán egyik legszokatlanabb extrém sportja, a „sósí”. A sífutás elsőre abszurdnak tűnhet egy sivatagban, mégis, a felület annyira sík, csúszós és sima, hogy léceken is jól lehet haladni rajta. Az biztos, hogy vizuális és fizikai élményként is egyedülálló, hiszen a világ legnagyobb tükrén suhanni valóban olyan érzés, mintha az ég tetején járnánk. 

Csak egy jó deszka kell 

Namíbiában a sandboardozás, azaz a száraz síelés dívik. Itt nem hó borítja a tájat, hanem aranyszínű, végtelen homokdűnék, amelyek tökéletes terepet nyújtanak a snowboardos élményekhez, csak éppen fagy helyett tűző napsütésben. A sportág alapelve hasonló a snowboardozáshoz: a merészebbjei speciálisan kezelt deszkákon csúsznak le a meredek homokfalakról. Namíbia híres dűnéi, például a Swakopmund közelében lévők tökéletes terepet nyújtanak a kezdőknek és profiknak egyaránt. Bár a homok nem siklik úgy, mint a hó, a sebesség így is látványos lehet, és ami a legjobb, nincs szükség télre vagy hidegre, csak egy jó deszkára, naptejre és egy kis bátorságra.