Kedves Gabi!
Egy számomra teljesen jelentéktelen dologból lett napok óta tartó feszültség a feleségem és köztem. Az történt, hogy munka után megittam egy kávét a kolléganőmmel. Nem szervezett program volt, csak egy rendkívül feszült, konfliktusokkal teli nap után a liftnél szóba került, jólesne ezt kibeszélni és megnyugodni, úgyhogy spontán leültünk ott helyben, az irodaház kávézójában és beszélgettünk a munkáról, a végén kicsit mindkettőnk gyerekeiről is. Az egész körülbelül egy óra lehetett.
Másnap reggel magamtól hoztam szóba az előző napi munkahelyi konfliktusokat, és azt sem hallgattam el, hogy a kávézóban a kolléganőmmel „kitárgyaltuk” a benti helyzetet. Erre a feleségem teljesen kiborult. Cseppet sem érdekelték a céges nehézségeink, helyette záporoztak a kérdések: miért nem szóltam már tegnap este a közös kávézásról, miért titkoltam el?
Próbáltam elmagyarázni, hogy nem titkoltam el semmit, egyszerűen előző este fáradtan nem volt erőm a munkahelyi gondokról mesélni. A kávézásnál, a céges feszültségek megbeszélésénél pedig fikarcnyi jelentősége sincs annak, hogy a munkatársam nő vagy férfi!
Ennek ellenére azóta feszült köztünk a hangulat. Ő azt mondja, az fáj, hogy nem meséltem el rögtön. Nem szeretném megbántani, de nem akarok úgy élni, hogy azonnal jelentést kelljen tennem minden apróságról – amit ráadásul másnap, megnyugodva, magamtól elmondtam –, miközben sosem adtam alapot a bizalmatlanságra, féltékenységre. Kérem, segítsen megérteni!
Üdvözlettel: Zoltán
∗
Kedves Zoltán!
A levele alapján úgy tűnik, hogy a felesége erősebben reagált erre a helyzetre, mint amit az esemény indokolna. Ugyanakkor az ilyen vitákban sokszor nem a konkrét történés a legfontosabb, hanem az, hogy ki mit tekint természetesnek egy kapcsolatban. Ilyenkor könnyen félrecsúszik a beszélgetés: az egyik fél ártatlan kávézásról beszél, a másik viszont arról, hogy mikor és hogyan értesül a másik életének eseményeiről.
A bizalom kérdése is gyakran előkerül ilyenkor. A hitelességet többnyire nem a nagy kijelentések, hanem az apró következetességek adják: amit mondunk, az egybevág-e azzal, ahogyan élünk. Ha a másik azt tapasztalja, hogy nincs oka a kételkedésre, a bizalom rendszerint magától is helyreáll. Ha viszont a feleségét továbbra is nyugtalanítja valami (mondjuk a féltékenység), arról érdemes nyíltan beszélni, mert a kimondatlan gyanú sokszor nagyobb feszültséget okoz, mint maga az eredeti történet.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
