Kedves Gabi!
A férjem jó ember, tisztességesen helytáll a munkahelyén, tesz-vesz a kertben és a ház körül, be is vásárol, ha kérem, megjavít bármit: csöpögő csapot, nyikorgó zárat, elromlott kenyérpirítót. Soha nem kiabál, nem csapkodja az ajtót. Csak éppen beszélgetni nemigen lehet vele másról, kizárólag az itthoni teendőkről. Ha kérdezem, milyen napod volt: semmi különös; min gondolkodsz: semmin; van valami bajod: dehogy! És vissza szinte sosem kérdez.
Régen legalább esténként együtt tévéztünk, és olyankor váltottunk pár szót a filmről, netalántán a napunkról, de most már az sincs. Vacsora után ugyan leülünk egymás mellé a kanapéra, de én a tévét kapcsolgatom, ő meg elkezd görgetni a telefonján, hírek, közösségi média, barkácsvideók... Úgy érzem, minden érdekli, csak én nem. Ott ülünk egymás mellett, mint két várakozó utas egy állomáson.
Lehet valakit úgy elveszíteni, hogy közben ott ül mellettünk?
Üdvözlettel: Évi
∗
Kedves Évi!
A válaszom: igen, szóval joggal aggódik. A másik hiányzó jelenléte az a fajta magány, amely nem az üres lakásban, hanem két ember között keletkezik.
Azzal biztosan nem mondok újat, hogy sok férfi – köztük az ön férje is – a szeretetet tettekben „beszéli”. Megjavítja, elintézi, átalakítja – ez az ő nyelve. Az érzelmek, gondolatok kifejezése számára nem természetes, sőt, nagyon is bizonytalan terep, amikor nem egy csavarhúzó jelenti a gyógyírt a bajra, és nincs megoldási útmutató. A legtöbb hallgatag ember nem elutasítani akarja a másikat, csak nem tudja, hogyan kapcsolódjon.
Muszáj erről beszélnie a férjével, különben még jobban eltávolodnak egymástól. Javaslom, hogy ne szemrehányást tegyen, hanem inkább hangsúlyozza azt, ön mire vágyik: jólesne egy kis közös idő, amikor mindketten csak egymásra figyelnek, tévé és telefon nélkül. Biztos, ami biztos, legyen konkrét témajavaslata, és egy kis női rafinériát is bevetve „szólíttassék meg” a férje. Például: szívesen elmesélném neked, mi történt ma a munkahelyemen, mert érdekel a véleményed a kialakult helyzetről.
Én az ön helyében nem is az esti kanapébeszélgetéssel kezdeném, ugyanis valamilyen közös tevékenység mellett, séta közben, az autóban könnyebb megszólalni, mert nem kell egymás szemébe nézve „jól csinálni” a kommunikációt. Számos kapcsolat éppen akkor nyílik ki, amikor nem nyomasztja a feleket a beszélgetés kényszere. Segítsen a férjének felismerni, hogy ezúttal nem a csap csöpög, hanem a házasságuk kér egy kis szervizelést.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
