Kedves Gabi!
Minap a férjem a vita hevében azt mondta, hogy én nem tudok örülni semminek. Nagyon betalált, azóta magamon rágódom, milyen is vagyok. Szóval ha történik valami jó, bennem szinte azonnal megjelenik egy másik gondolat: rendben, de mikor romlik el? Amikor a gyerekek egészségesek, azon aggódom, mikor betegednek le. Nyaralás előtt már a baleseteken jár az eszem, nyaralás közben azon, mi vár ránk otthon, utána pedig azon, mit rontottam el.
Nem tudok pihenni bűntudat nélkül. Ha leülök egy kávéval, eszembe jut, mit kellett volna még megcsinálnom. Ha este filmet nézünk, közben fejben listát írok a másnapról. Olyan, mintha az életem nagy része felkészülés lenne valamire, ami még nincs itt.
A férjem gyakran mondja: „Most minden jó, csak légy itt.” És én bármennyire szeretnék itt lenni, nem tudok. Ha nincs miért feszülni, akkor feszülök attól, hogy miért nincs. Kezdem azt hinni én is, hogy ez nem normális...
Üdvözlettel: Kata
∗
Kedves Kata!
Pontosan írta le azt az állapotot, amit sokan aggódásnak hívnak, de valójában inkább folyamatos készenlét, belső szolgálat: mintha valakinek mindig őrködnie kellene, hogy a dolgok rendben maradjanak. Ennek általában előzménye van; például aki sokáig azt tapasztalta, hogy a nyugalom után jön a probléma, az megtanul előre gondolkodni. Az agy így próbál biztonságot teremteni: ha időben észreveszem, talán meg tudom előzni. A gond csak az, hogy egy idő után az illető már nem a valós helyzetre reagál, hanem a lehetőségekre is, így a pihenésnek soha nem jön el a megérdemelt pillanata.
Ezért nem működik az „engedd el magad” kérés. Ön ugyanis nem ellazulni nem tud, hanem képtelen kikapcsolni az őrszolgálatot. Csakhogy a folyamatos készenlét épp azt veszi el, amit védeni próbál: a jelen élményét. A nyaralás nem pihenés, hanem kockázati helyszín. A nyugodt nap pedig gyanús nap.
Képtelenség egyik napról a másikra lazává és pozitívvá válnia, haladjon inkább lassan, de következetesen. Például hagyjon megoldatlanul valamit pár percre. Rájön majd, hogy a világ ritkán dől össze attól, mert valaki tíz percig nem készül a következő lépésre.
Ha önre törnek az aggodalmak, adjon ennek időpontot: ezzel majd este hétkor foglalkozom. Meglepődik majd, hogy az agya milyen könnyen elengedi addig a nyomasztó gondolatokat. Ilyenkor tudatosan igyekezzen visszatérni a jelenhez. Mert az élet nem csak abból áll, hogy megelőzzük a rosszat – abból is, hogy észrevesszük, amikor éppen nincs itt.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
