Életet varázsol a fába
Édesapámnak kerestem egy igazán személyes ajándékot. Szatmári parasztház képe lebegett a szemem előtt – egy tárgyé, amely a sokat olvasó családban nemcsak dísz, hanem szeretettel használt mindennapi kincs lehet. Így bukkantam rá Péntek Rita különleges diorámáira és könyvtámaszaira, amelyek egyszerre mesélnek történetet és teremtenek meghitt, otthonos világot.
Kép: Rita nem használ műanyagot vagy készen vásárolt termékeket az alkotásaihoz. A házikók, könyvtámaszok alapanyagait a természet kincsestárából válogatja össze
Ritát mindig vonzotta az alkotás, már óvodásként is rengeteget rajzolt. A nagy kert kimeríthetetlen inspirációt jelentett számára, fenyőtobozok, kavicsok, csigaházak és gallyak váltak fává, erdővé vagy apró jelenetekké a kezei között. Ha elképzelt valamit, addig nem nyugodott, amíg formát nem adott neki.
– Kislány koromban apukám készített nekem egy babaházat – emlékszik vissza a kezdetekre. – Fantasztikusan nagy öröm volt berendezni! Felfedeztem, hogy a nagyapám zsebkésén fűrész is van, így titokban sokszor elcsentem, és ezzel fűrészeltem a fát a kis bútorokhoz.
Pályaválasztása ennek ellenére korántsem volt magától értetődő. Sok minden érdekelte, a történelem, az irodalom éppúgy, mint a vizuális világ. Így eleinte jó döntésnek tűnt a bölcsészkaron, történelem szakon folytatni a tanulmányait. Bár élvezte az egyetemi éveket, hamar világossá vált számára, hogy mégsem ez az ő útja – hiányzott a kézzel fogható alkotás. A fordulópontot egy lakberendező tanfolyamról szóló hirdetés hozta el, amelyre azonnal jelentkezett. Itt végre igazán magára talált. Az önálló vállalkozás gondolatához azonban akkor még nem volt elég bátorsága, így egy újabb kitérő következett: gazdasági ügyintézőként helyezkedett el.
– Ez a munka nem igazán kötött le – meséli. – Kerestem a lehetőségeket, és 2014-ben elkezdtem blogolni. Végre leírhattam mindazt, amit a lakberendezésről, az otthonteremtésről és a tervezés praktikumáról gondoltam és tudtam. Így született meg a Tervezzvelem blog. Az írás kezdetben teljesen kielégített, de mélyen belül mindig tudtam, hogy nemcsak megfogalmazni, hanem megvalósítani is szeretném mindazt, ami foglalkoztat. Nem is kellett sokáig várnom, hamarosan megérkezett az első megkeresés, majd sorra követték a továbbiak. Azóta számtalan embernek segítettem abban, hogy az otthonuk valóban róluk szóljon.
Mindezzel párhuzamosan Rita ügyintézői állása még hosszú ideig megmaradt. A pandémia utáni időszakban azonban egyre erősebben érezte, hogy változtatnia kell, és végre a saját útját szeretné járni. Otthagyta a biztonságos, ám számára egyre inkább kiüresedő munkahelyet. Ami addig hobbi volt – a lakberendezés –, ekkor fő hivatássá lépett elő.
– A számítógépes tervezői munka mellé azonban másfajta, kézzel végezhető tevékenységre is szükségem volt, így elkezdtem bútorfelújítással és átalakítással foglalkozni. Azonnal magával ragadott, és ez a lelkesedés azóta sem csökkent. Minden elkészült darab után maradt azonban egy kevés festék, a garázsban pedig egyre több faanyag gyűlt össze. A nagyapám, az apukám is komoly gyűjteményt halmozott fel, aztán a férjem is mindig barkácsol valamit, szóval elég széles spektrumból válogathattam. Mivel a pazarlás mindig is távol állt tőlem, szerettem volna ezeket új formában hasznosítani. Ekkor villant be az ötlet, hogy az apró maradékokból kis házak születhetnének. Kiválogattam az alapanyagokat, fúrtam, faragtam, festettem, és másnapra elkészült az első darab. Ajándékba adtam, és a fogadtatás minden várakozásomat felülmúlta. A siker hatására feltöltöttem a munkáimat a Meska kézműves oldalra is. Nem voltak konkrét elvárásaim, inkább a kíváncsiság vezetett, annál nagyobb örömmel tapasztaltam, hogy a házikók gyorsan népszerűvé váltak.
Rita leggyakrabban luc- és borovi fenyőt használ a könnyű megmunkálhatóság és a szép erezet miatt. A talpak egy része pedig akácból készül. Törekszik a hagyományos, kézi megmunkálásra, kézzel fűrészel, csiszol. A feliratok, ablakok is szabad kézi festéssel kerülnek fel a házikókra. Elektromos eszközök közül csak fúrót használ, illetve a nagyobb, megmunkálatlan anyagokhoz gyalut. Ennek megfelelően az alkotásai nagyon sajátosak és élethűek, igazi életképek. Mindig is csodálta az angol városok utcáit, a jellegzetes, hangulatos boltokat, üzleteket, valahogy ezeket szerette volna megjeleníteni, de lehetőleg úgy, hogy a tárgyaknak funkciójuk is legyen. Mivel szereti az irodalmat, az elsők között egy könyvtámaszt készített el, egy minikönyvesboltot.
– Bármiből tudok ihletet meríteni, egy szép épületből, színekből, hangulatokból, a természetből. Sokkal jobban szeretek a gyakorlatban tervezni, amikor menet közben alakulnak ki a dolgok, és egyik gondolat hozza a másikat. Ha tavasszal megmetsszük a fákat, kiválogatom, hogy miket tudok felhasználni az apró kiegészítőkhöz. Félreteszem, hogy legyen idejük száradni. Nagyjából már ekkor tudom, hogy miből, mi lesz. Nem használok műanyagot vagy készen vásárolható elemeket a házikók díszítéséhez. Kivétel a bicikli és a robogó, ezeknek nem tudtam ellenállni – fűzi hozzá nevetve.
Bár Rita mindegyik munkáját szereti, de legszívesebben a teljesen egyedieket várja. Például most karácsony előtt volt egy megrendelője, akinek az edinburghi Topping & Co. könyvesboltot készítette el egy kutyussal együtt. Nekem pedig a szatmári parasztházhoz nemcsak diófát varázsolt, de a saját, szárított hortenziái virítanak a miniatűr ablakok alatt a kertben.
– Nagyon élvezem, ahogy az egyedi kérések, ötletek lépésről lépésre kialakulnak. Amikor még picit javítgatom, még ráteszek valamit. Sosincs két teljesen egyforma darab, szeretek apróságokon változtatni. Győrben élek, ahol gyönyörű a barokk belváros, most az a tervem, hogy ezeket a házakat valamilyen formában megjelenítem. Lehet, hogy kulcstartókra kerülnek vagy ezekből is könyvtámasz lesz, emellett pedig az utazásaim emlékét is szeretném megörökíteni.
