Tanuljunk angolul!

A fiatal tanárnő a borsodi kisvárosban, Encsen nőtt fel. Csendes, félénk kislány volt, gazdag képzeletvilággal, sokat olvasott, rajzolt. Ehhez képest tinédzserként egészen más oldala került előtérbe, ugribugri, fára mászó kamasz lett, akit akkoriban már inkább a dinoszauruszok és a múmiák világa foglalkoztatott. 

– Mindig is az angol állt hozzám a legközelebb, versenyekre is jártam, így a középiskolában, a speciális angol tagozaton magától értetődött, hogy az egyetemen is angol szakon folytatom – idézi fel a kezdeteket. – Állami oktatásban soha nem terveztem tanítani, a diploma megszerzése után inkább nyelviskoláknál kezdtem el dolgozni, ahol azonnal be is dobtak a mély vízbe a 15-20 fős csoportokkal. Különböző képességű, életkorú, hozzáállású embereket kellett pár hónap alatt nyelvvizsgára felkészíteni. Közben cégekhez is jártam, üzleti, jogi, katonai szaknyelvet oktattam, ez utóbbit élveztem a legjobban, és több nyelvvizsgarendszerre is megszereztem a szóbeli vizsgáztatói képesítést. Végül annyira kinyílt az olló a nyelviskolák által biztosított óradíj és a saját magánóradíjaim között, hogy átálltam a teljesen magán oktatásra. 
Londonban kétszer is járt, mégsem érzi igazán közel magához a brit angolság világát. Ennek oka talán az, hogy az egyetem utolsó három évében szinte kizárólag az amerikai kultúrát és irodalmat tanulmányozta mélyrehatóan. Az Egyesült Államokban is megfordult, ott sokkal inkább otthon érzi magát. 

– Amit viszont nagyon szeretek Angliában, azok a rendhagyó múzeu­mok – mondja. – Nagy kedvencem volt a londoni The Old Operating Theatre, ahol egy poros padlásszobában mutatják be a XIX. századi orvoslást minden furcsaságával és rémségével együtt. Tanítási módszereiről azt mondja, időbe telt megtalálni a saját stílusát, de ma már nem próbálja mindenáron magára erőltetni a klasszikus szakmai előírásokat. 

– Inkább arra törekszem, hogy a diákjaim átlássák azokat az összefüggéseket, egyszerű szabályokat, amik nekem is segítettek gördülékenyen használni a nyelvet. Régebben törtem magam kreatív órai feladatokkal is, viszont a közösségi média már annyira feltolta az emberek ingerküszöbét, hogy szerintem nem lehet és nem is kell nyelvtanárként ebbe a versenybe beszállni. Ellenben nagyobb hangsúlyt fektetek a személyes figyelemre, mert azt látom a diákjaimon, hogy nekik fontosabb elfogadó, bátorító közegben, a saját tempójukban haladni. Azt is megtanultam már, hogy a hatékonyságot sem kell mindig erőltetni. Előfordul, hogy néha rossz passzban érkeznek, látom, hogy ebből most nem sok angolozás lesz. Ilyenkor inkább meghallgatom őket, próbálok tanácsot adni, ha kérik. 

Anikót leginkább az motiválja a munkájában, hogy látja, a tanítványai életének fontos fordulópontjaihoz járul hozzá. Egy sikeres egyetemi felvételihez, egy régóta vágyott álláshoz vagy egyszerűen egy személyes cél eléréséhez sokszor az angol nyelv jelenti a kulcsot. Bár pályája során számos érdekes emberrel találkozott, kiemeli a huszonéves Betti történetét. 

– Sok tehetséges diákom volt, aki tizenévesen, néhány hónap felkészülés után nemzetközileg elismert felsőfokú nyelvvizsgát tett, na, Betti nem ilyen. Vele teljesen az alapoktól indultunk. Mivel elég önostorozó és maximalista típus, többször előfordult, hogy frusztrálttá vált órán, mérges lett magára vagy sírt. Néha már teljesen tanácstalannak éreztem magam, hogyan lendítsem át ezeken a mélypontokon, a bátorítástól a logikai érveléseken keresztül a pszichológiáig mindent bevetettem ilyenkor. Végül mindig összeszedte magát, nem adta fel. Letett egy alapfokú nyelvvizsgát, csak hogy önbizalmat gyűjtsön, aztán rá egy évre a középfok írásbeli részét is megszerezte. Most a szóbelire készülünk még, mert az a mumus. Néha még most is sír, de már csak nevetünk rajta. 

Amikor a nyelvtanuló app­li­ká­ciók­ról kérdezem, csak mosolyog. Azt mondja, még nem találkozott olyan emberrel, aki kizárólag ezek segítségével tanult volna meg egy nyelvet. Ő maga is kipróbált néhányat, de az élményt inkább töredezettnek és rendszertelennek érezte. Szerinte az internet és a mesterséges intelligencia kétségtelenül rengeteg lehetőséget kínál a gyakorlásra, ugyanakkor konkrét haladási irány nélkül könnyű elveszni ebben a bőségben. 

– Én továbbra is hiszek abban, hogy a klasszikus kurzuskönyvekkel lehet a leghatékonyabban felépíteni egy stabil nyelvtudást – mondja. – Ami a digitális világban megváltozott, az inkább a tanár szerepe, aki ma már kevésbé a tudás kizárólagos forrása, sokkal inkább egyfajta mentor. A mi feladatunk az, hogy megtaláljuk és megtervezzük azt a módszert, amely a legjobban illik a tanuló személyiségéhez és céljaihoz. Emellett segítünk megszűrni a rengeteg online anyag közül azokat, amelyek valóban hasznosak vagy élvezetesek lehetnek. Egyszerűen szólva, megmutatjuk az utat, fogjuk a tanuló kezét egy darabig, de a saját haladásáért neki kell felelősséget vállalnia.