A nyugdíj már nem a végállomás

Jelenleg öregségi nyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a 65. életévét, és legalább 15 év szolgálati idővel rendelkezik. Sokan azonban csak akkor kezdenek foglalkozni a szükséges adminisztrációval, amikor már közeledik a nyugdíjba vonulás időpontja. Pedig szakértők szerint érdemes évekkel korábban ellenőrizni az adatokat, hiszen a szolgálati idő, a korábbi keresetek vagy a jogosultsági idő nyilvántartásában előfordulhatnak hiányosságok. Az érintettek bármikor kérhetnek adategyeztetést a lakóhelyük szerint illetékes kormányhivataltól, ahol ellenőrizhető többek között a szolgálati idő, a korkedvezményre jogosító időszak és a korábbi jövedelmek nyilvántartása is. Három évvel a nyugdíjkorhatár előtt a hivatal automatikusan is küld egy összesítőt az addig nyilvántartott adatokról elektronikusan vagy postai úton – írja az Origo.

A nyugdíjigénylés beadása után hosszadalmas folyamat kezdődik. A hiánytalan kérelem elbírálására a kormányhivatalnak legfeljebb hatvan napja van, de ha hiányzó dokumentum vagy tisztázandó adat merül fel, az ügyintézés ennél tovább is húzódhat. A döntés után még a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának is időre van szüksége az első utalás elindításához. Bár 2025 januárjától a korábbi 13 napról tíz munkanapra csökkentették ezt a határidőt, az első nyugdíj érkezéséig akár hetven nap is eltelhet. Ezért a nyugdíj előtt állóknak pénzügyileg is érdemes felkészülni arra, hogy akár két-két és fél hónapig nem érkezik ellátás. 

A nyugdíjas évek ugyanakkor ma már korántsem feltétlenül jelentik a teljes visszavonulást, egyre többen dolgoznak tovább nyugdíj mellett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tartósan mintegy 150 ezer nyugdíjas vállal munkát, de a szakértők szerint a valós szám ennél jóval magasabb lehet. Sokan ugyanis nem hivatalos alkalmazottként dolgoznak: saját vállalkozást működtetnek, alkalmi munkákat vállalnak vagy a családban látnak el olyan feladatokat, amelyek nélkülözhetetlenek ugyan, de statisztikailag nem kimutathatók. Ilyen például az unokák felügyelete, a főzés vagy a bevásárlás, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők dolgozni tudjanak betegség vagy iskolai szünet idején. Ez gazdasági értelemben is értékteremtés, még akkor is, ha nem jelenik meg bérként vagy hivatalos foglalkoztatásként – nyilatkozta Farkas András nyugdíjszakértő a Nők Lapjának. 

Sokan a nyugdíj után visszatérnek korábbi munkahelyükre. Ez a munkáltatóknak is előnyös, hiszen egy tapasztalt dolgozó megtartása gyakran olcsóbb és hatékonyabb, mint egy új munkavállaló betanítása. Különösen igaz ez az egészségügyben és az oktatásban, ahol egyre több nyugdíjas korú orvos, ápoló vagy pedagógus folytatja a munkát azért, mert nincs elegendő fiatal utánpótlás. Egyes vidéki térségekben gyakorlatilag az idősebb szakemberek tartják működésben a rendszert. Sokan azért dolgoznak tovább, mert szeretik a munkájukat, és nem akarják elveszíteni azt a közösséget, feladattudatot és napi ritmust, amely az egészségükre is jótékonyan hat. A nyugdíj melletti munkavállalás mögött azonban sokszor anyagi kényszer áll. Magyarországon az átlagnyugdíj jelenleg körülbelül 260 ezer forint, de az idősek jelentős része ennél jóval kevesebből él. Körülbelül egymillió nyugdíjas havi 220 ezer forintnál kisebb összeget kap, hétszázezren 180 ezer forint alatti ellátásból élnek, és mintegy háromszázezer ember nyugdíja még a 140 ezer forintot sem éri el. 

Azok számára, akik közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, fontos döntés lehet, hogy azonnal igénylik-e az ellátást vagy tovább dolgoznak. Ha valaki 65 évesen még nem vonul nyugdíjba, minden további harminc nap szolgálati idő félszázalékos nyugdíjnövelést jelenthet. Így egy plusz év munka nagyjából hat százalékkal, két év pedig akár 12 százalékkal magasabb nyugdíjat eredményezhet. Ezért a nyugdíjba vonulás ma már gyakran nem egy életpálya végleges lezárása, hanem egy fokozatos átmenet az aktív munkából egy rugalmasabb életformába.