Gyümölcsoázis a betonrengetegben
Legszebb gyermekkori emléke valamennyiünknek az, hogy felmászunk a fára, és onnan majszoljuk a ropogós cseresznyét vagy épp a puha, mézédes sárgabarackot. Két, vidékről Budapestre felköltöző fiatal, Bognár Levente és Újvári Bertalan is ennek az élménynek az újraélését tűzte ki célul, amikor létrehozták a Gyümölcstérképet. A kezdeményezés által szorgalmazzák a városi köztereken álló gyümölcsfák felfedezését, a közös szüretelést.
Kép: Levente és Bertalan gyermekkori élménye a fáról csemegézés
Budapesten vagy akár a vidéki városokban szerte rengeteg olyan gyümölcsfát találni, amelyek roskadásig tömött ágairól csüngenek alá az érett termések. Naponta elhaladunk mellettük, messziről szemléljük őket, de mégsem merünk róluk szakítani pár szem cseresznyét, fügét, almát és még sorolhatnánk. Szépen lassan túlérnek, lepotyognak, tönkremennek anélkül, hogy bárki élvezni tudta volna tápláló, ízletes adományukat. A kezdeményező fiatalok éppen ennek az eltékozlásnak szeretnék útját állni, mindemellett segíteni a városok élhetőbbé, zöldebbé válását, valamint a természethez való visszakapcsolódást.
A fiúk, aki között három éve szövődött barátság, rendszeresen eljártak futni a Margit-szigetre. Egyik alkalommal szöget ütött a fejükben egy gondolat, hogy milyen jó lenne, ha edzés után nem egy pofa sört gurítanának le vagy vizet innának, hanem egy köztéren álló fáról szakíthatnának le egy friss és zamatos gyümölcsöt.
Levente egy Győr melletti faluból, Bertalan Nagykovácsiból költözött Budapestre a jobb lehetőségek és boldogulás érdekében. A nyüzsgő városnak minden előnyét élvezték, igyekeztek minél jobban kihasználni, a természetközeliségre való vágyódásuk viszont kielégületlen maradt. Mindkettejük közös élménye, hogy fáról gyümölcsöt majszolnak. Észrevették, hogy ennek lehetősége a fővárosban is megadatik, ám mégsem élnek vele az itt lakók. A köztereken álló, terméstől roskadó fák mellett naponta csak elmennek, a közértben pedig drágán veszik a külföldről importált szőlőt, almát, körtét. Tenni akartak valamit a helyzet jobbításáért.
Egy remek ötlettől vezérelve ásót, lapátot fogtak, és a Margit-szigeten elültettek két fügefát az éj leple alatt. Nem értek célt vele, mert egy fűnyírás alkalmával a parkgondozók lekaszálták a csemetéket. Akkor tovább gondolkodtak, és a már meglévő közkincsekre helyezték a hangsúlyt. Csináltak egy weboldalt, hogy térképen városszerte összegyűjtsék gyümölcsfákat. Levente informatikusként maga tervezte, fejleszti a honlapot. Bertalan asztalosként dolgozik. Szabadidejükben pedig közösen ügyködtek azon, hogy minél több fát felfedezzenek és feltegyék a közösségi adatbázisba.
Az egy éve megszülető Gyümölcstérképre bárki regisztrálhat, és feljelölheti a jól megközelíthető, mindenki által elérhető, termő fákat. Írásunk születésekor a kezdeményezéshez már több mint ötszáz regisztrált tag csatlakozott, immár 23 800 fát mutat a weboldal számlálója. S bár a projekt Budapestről indult, már országszerte 247 városban töltöttek fel adatokat a közösségi tárhelyre. Egy kattintás a térképen, kiválaszthatjuk, milyen gyümölcsfát fedeztünk fel, és már fel is tudjuk jelölni a térképre – ilyen egyszerű a művelet, amivel együtt építhetünk egy élhetőbb közeget.
– Az üzenet az, hogy osszuk meg egymással a közös kincset. Adjunk tippeket egymásnak, hol elérhetők gyümölcsfák, amikről ehetünk. A cél a megmaradó gyümölcs hasznosítása, nem a teljes termés leszedése. Hagyjunk másoknak és a természetnek is. A magántulajdont tiszteletben tartjuk. Ezért ha a fa egy ház előtt vagy a kertben áll, a szüretelés csak a tulajdonos engedélyével történhet. Fontos, hogy mindenkor vigyázzunk a fákra: ne törjünk le ágat, ne okozzunk benne kárt – taglalják a fiatalok a közösségi útmutatót. Az adatbázisban szereplő adatokat lehetetlen lenne minden esetben személyesen ellenőrizni, ezért ennek hitelesítése szintén a közösség erején nyugszik.
A weboldalon a piactér, ahol lehetőség adódna gyümölcs, magok, kertészeti termékek vásárlására, eladására, még épülő funkció. A fiataloknak még rengeteg remek ötletük akad a kezdeményezés továbbépítésére. Szeretnének egy „Szedd magad!” fület, ahol a magánkertekben bőséggel termő, de nem hasznosított gyümölcsök jelölésére lenne lehetőség. Terveznek felületet adni a gyümölcsfák gondozásával, ültetésével kapcsolatos információ- és tapasztalatmegosztásnak is. Továbbá a közösség mindig inspirálóan hat rájuk, merre induljanak tovább.
Dédelgetnek olyan álmot is, hogy gyümölcsfákat ültethessenek köztereken, még több lehetőséget teremtve általa a közös csemegézésre. Lassan, lépésről lépésre épül a kezdeményezés, és a támogatói közösség kidolgozása folyamatban van. Ahhoz, hogy jól működjön a kezdeményezés, minél többen kellenek hozzá. S olyan újító szellemű fiatalokra is szükség van, mint Levente és Bertalan, akik nemcsak észrevették a szükséget, tettek valamit a jó cél érdekében. Szerintük a természet és ember egyre inkább távolodik egymástól, ugyanakkor a kapcsolódásra való vágy mindannyiunkban benne él. A Gyümölcstérkép talán az első lépés lehet a visszataláláshoz.
Azonos cél, más megközelítés
Korábban már hallani lehetett hasonló kezdeményezésről. A Common Jam Projekt részeként Fajgerné Dudás Andrea és Szabó Eszter Ágnes, és hozzájuk csatlakozva Bíró Anna művészek arra vállalkoztak, hogy elkészítsék Budapest gyümölcstérképét. Számos alkalommal szerveztek közösségi gyümölcsszedést és befőzést. A közös munka eredendőjeként az a szomorú tapasztalat szolgált, hogy évről évre kevesebb fát találnak a köztereken, amikről szüretelni lehetne. Kezdeményezésük során az eseményeket fotókkal és festményekkel is dokumentálták, kvázi a művészek eszköztárával adtak helyzetjelentés a felismert problémáról. Nem könnyítette meg a dolgukat, hogy a városban lévő gyümölcsfákkal kapcsolatos vélekedés is megosztó. Hiszen sokan kellemetlenségnek élik meg jelenlétüket, munkát és szemetet látnak benne. Pedig szemlélhetnénk őket más oldalról is, s felfedezhetnénk bennük a lehetőséget.
