Csak álca a fájdalom?

Mára a hazai lakosság mintegy húsz százaléka kínlódik vele, és legalább ennyi azoknak az aránya, akik noha érzik, hogy nincs minden rendben körülöttük, mégsem fordulnak orvoshoz. Sokat beszélünk a lelki tünetekről, ám arról kevesebb szó esik, hogy a háziorvosukhoz fordulók közül egyre többen nem a lehangoltságot, az életuntságot, a külvilág iránti közönyt, az örömtelenséget, a kilátástalan jövőképet, a betegségektől való félelmet és az álmatlanságot emlegette, hanem kifejezetten testi tünetekre panaszkodott. Egy nemrégiben napvilágot látott hazai vizsgálat szerint a pszichiátert felkereső betegek 55 százaléka szólt arról, hogy a depresszióhoz testi tünetek, különféle fájdalmak is társulnak. A leggyakoribb panaszok: nyaki, fej-, derék-, hát-, has-, szívtájéki fájdalom, ízületi problémák, s bizonyos esetekben, például a szorongásos szakaszban, a szédülés is intő jel lehet.
Amerikai szakemberek már több mint tíz éve kimutatták, hogy az alapellátásban öt depressziós betegből négy kizárólag testi tünetekkel, az említett fájdalmakkal jelentkezett orvosánál. A doktorok jelentős része azonban nem tud annyi idő szánni betegére, hogy a panaszok mögött felfedezze a depresszió valószínűségét, így csak a testi tünetekre helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért túlságosan hosszú idő telik el, amíg a beteg megfelelő lelki, pszichiátriai vagy gyógyszeres segítséget kap.
Hasonló a helyzet a pánikbetegségek területén is, amelyet az örökletes hajlam mellett felszínre hozhatnak más súlyos betegségek, a ránk nehezedő napi megfelelési kényszer, a rosszul működő párkapcsolat, a munkahely elvesztésétől való félelem is. Önmagunk megsegítése (a pozitív gondolkodás, az egészséges életmód, az egészséges étkezés, a rendszeres testmozgás) mellett csöppet sem szégyen szakemberhez fordulni segítségért – a lélek is megbetegedhet, nemcsak a test.