Áldás-átok élősködők

Történt egyszer, hogy egy magát egészségesnek vélő középkorú férfi egyik nap azzal állított haza, baj van, mert ő bizony hordozza egy súlyos betegség kórokozóját. A helicobacter pylori gyormorfekélyt, mi több, rákot okozhat. Az elkeseredett páciens antibiotikumot kapott, és mivel szedte is szorgalmasan, lassan kezdett megnyugodni.
Eljárt az uszodába, ám az egyik délelőtt úgy tért haza, mintha szó szerint leforrázták volna. Égett, fájt és vöröslött a bőr a lábán. Ismét elment az orvoshoz. Az közölte, hogy ez bizony allergia, nyilván a medence vizébe kevert vegyszerre mutatott túlzott reakciót. Csakhogy emberünk évtizedek óta látogatja az uszodát, s addig sosem volt baja. A doktor szteroidot írt fel az allergia ellen. A beteg a sok pirulától egyre rosszabbul érezte magát…
Vajon van összefüggés a baktériumok, az azokat kiirtani hivatott antibiotikum és a kialakult allergia között? A válasz sajnos: igen. Nézzük az eset magyarázatát!
Csak az ember belében négyszázféle baktérium él – ebben a nyüzsgő tömegben még így is sikerült egy új fajt találniuk azoknak az ausztrál orvosoknak, akik két éve ezért kiérdemelték a Nobel-díjat. Ők adtak nevet a helicobacter pylorinak, s kiderítették róla, hogy ez felelős a legtöbb gyomor- és nyombélfekélyért. Előbb egy patológus, J. Robbin Warren figyelt fel a gyomor gyulladásos nyálkahártyáján tenyésző, mozgékony, ostort viselő lényekre, majd társa, Barry J. Marshall volt olyan bátor, hogy saját magán tette próbára az elméletüket. Bevett egy jókora adagot a baktériumból. Gyomorfájását meg hányingerét csak a tudományos felismerés feletti öröm enyhítette. Kiváltva magán a gyomorfekély tüneteit bebizonyította, hogy ezt a kínzó bajt nem az idegesség és a sok fűszeres étel okozza, hanem egy kórokozó, amely antibiotikum-kúrával gyógyítható.
Kiderült az is, hogy tíz fekélyes beteg közül kilencben ott lakik ez a baktérium. Mi több, a magyar felnőttek közül nagyjából minden második hordozza a helicobacter pylorit. Jelenlétét vérvizsgálattal, illetve a kilélegzett levegő elemzésével mutatják ki.
De azért nem kell kétségbeesnünk, mert a tudomány könyvében újabb lapok íródnak. A New York University kutatói nyolcezer felnőttet megvizsgálva arra jutottak, hogy a gyomorfekélyt okozó baktérium jelenléte egyötödével csökkenti az allergia és az asztma kialakulásának valószínűségét. S ha 15 évnél fiatalabbakat fertőz meg az emberről emberre terjedő kórokozó, körükben még inkább csökkenti az ilyen hajlamot. Ha tehát túl sok antibiotikummal harcot hirdetnek a baktérium ellen, „cserébe” felbukkanhat az allergia. A friss elmélet szerint tehát a helicobacter pylori ősidők óta tenyészik az emberi gyomorban, s ott védelmi szerepet is betölt.
Ezek után már nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a Michigani Egyetemen kiderítették: az antibakteriális szappanok cseppet sem hatásosabbak, mint a hagyományos kézmosók. Mi több, hatóanyaguk oldja a bőr természetes savköpenyét és allergiát válthat ki. A kutatók gyanítják, hogy ártalmas lehet a túl gyakori kézsikálás ilyen szerekkel, mert a bőrön éldegélő baktériumok hozzászoknak az ellenük bevetett anyaghoz, s ekképp megedződve akár az antibiotikumokkal szemben is ellenállóvá válhatnak.