Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Negyedik hónapban járó kismama vagyok, 23 éves leszek. Párommal egy alföldi városkában élünk, mindketten a kereskedelemben dolgozunk. Van egy kétszobás panellakásunk meg egy kocsink, és minden nyáron elmegyünk két hétre a tengerpartra nyaralni. Ezeket csak azért írtam le, hogy lássa, ha nem is vagyunk gazdagok, de azért normálisak a körülményeink. Már két éve együtt vagyunk, de még nem házasodtunk össze, igazság szerint mindig kellett a pénz valami másra. Most utólag kicsit bánom ezt, de lesz egy gyors esküvő októberben. Az a gondom, hogy a barátom nem lelkesedik az esküvőért, s főleg nem a gyermekvállalásért. Pontosabban mindkettőre igent mondott, de látom rajta az elbizonytalanodást. Azt mondja, nagyon szeret, s csak velem tudja elképzelni az életét, de mivel ő is még csak 23 éves, nyomasztja a felelősség. Nem tudja, milyen apa lesz, fogalma sincs, mihez fog kezdeni egy csecsemővel. Nagyon kedves hozzám, óv a széltől is, de nem akar beszélgetni velem a babáról, pedig nekem minden gondolatom csak a gyerek körül forog. Emiatt sokat sírok, mert nagyon rosszul esik.
Miért nem tud ugyanúgy lelkesedni a kisbabánkért, miért nem tud ugyanúgy örülni neki, mint én?
Üdvözlettel: Szomorú kismama

Kedves kismama!
Miért nem? Hát csak azért, mert ő férfi. Mi, nők, másképpen vagyunk beprogramozva. Már a teherbe esés előtt imádjuk a babánkat. Nézze meg a gyerekeket: minden kislány babázik, szeretnek anyukát játszani, és a kisebb gyerekekkel is anyáskodnak. De látott-e már valaha kisfiút apukásdit játszani? Ugye, nem? Mert nekik nem szunnyad a vágy a génjeikben, a hormonjaikban, hogy minél előbb ölelhessék a saját gyereküket. Más kérdés, hogy némelyik férfiban egy idő után felébred az érdeklődés a gyerekek iránt. Elképzeli, milyen lenne egy saját, ügyes kisfiúval focizni a téren, egy saját, szép kislánnyal büszkélkedni az utcán. Ehhez a projekthez azonban egy üvöltő, hányó, bekakiló kis csomagon át vezet az út! Ezt az állomást sok férfi kihagyná. Mások meg éppenséggel elolvadnak kisbabájuk mosolyától, gőgicsélésétől. És meglehet, éppen azok, akik korábban el sem tudták magukat képzelni apaként.
Ne izguljon, és főleg ne sírjon emiatt. Ne nyaggassa a barátját, legyen derűs, sugározzon örömet – és nem kell mindig a babáról beszélni. Türelem. Párja még nagyon fiatal, ezért megrettent egy kicsit attól, hogy néhány hónap múlva már bizony visszavonhatatlanul felnőtt lesz – ennyi az egész. De lassan megszokja a gondolatot, és egész biztosan jó apa lesz.
Üdvözlettel: