Szétmehet a szív

Mozogni, mozogni, mozogni! – ismerjük az egészséges élet első számú alaptételét. Az edzettség foka azonban nemcsak az izmainkon múlik, hanem a jó kondícióban lévő szíven is.
Na de milyen is a jó szív? – tudakoljuk lapunk háziorvosától, Szirmák Eszter kardiológustól – aki visszakérdez: milyen a jó „gazda”? A korának megfelelően kellő fizikai erőnléttel bíró, egészségesen táplálkozó egyén tudja kontrollálni az élet szükségszerű velejáróit, az ösztökélő jó és a káros hatású stresszhelyzeteket. Aki erre nem képes, annak szívműködésére a szimpatikus idegrendszeren keresztül károsan hatnak a negatív ingerek.
Ha megszületett a nagy elhatározás („ezután jobban vigyázok magamra, és naponta rendszeresen mozgok”), sokan esnek abba a hibába, hogy rögtön a Balaton átúszását vagy a maratoni táv lefutását tűzik ki célul – még ha erőnlét híján ez természetesen nem is sikerülhet. Aki sportolás közben minden átmenet nélkül gyilkos iramot diktál magának, többet árt, mint használ a szívének. A magas vérnyomásra hajlamosaknál mozgás közben az érték akár 220-230-ra is felmehet, s ez ellen dolgozik a szív. Az eredmény? Egész egyszerűen szétmegy a szív. Jól megválasztott mozgással erős szívünk lehet – rossz edzés mellett pedig ritmuszavarunk támad.
Aki korábban sohasem sportolt vagy elmúlt negyvenéves, annak mindenképpen tanácsos egy kivizsgálással kezdenie. Az általános állapotfelmérés mellett az orvos dönti el, szükségesnek látja-e például a terheléses EKG vagy a szívultrahang-vizsgálat elvégzését. Érdemes kikérni a szakember véleményét, hogy az eredmények tükrében kinek-kinek milyen mozgástípust javasol. A levegőtlen szobában végzett tréning korántsem olyan egészséges, mint egy nagy séta a szabad levegőn.
A helyes légzés kulcsfontosságú. Az emberek nagy része rosszul, azaz a mellkasába veszi a levegőt. Ügyeljünk rá, hogy előbb a hasba szívjuk a levegőt, nyomjuk le a rekeszt, és utána tágítsuk a tüdőt. Lehet bármilyen jó a szívünk, ha nem kap a fokozott mozgáshoz elegendő oxigént, gátoljuk a működését.