Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Hatvankét éves, nyugdíjas óvónő vagyok, Csongrád megyében élek férjemmel. Öt unokámat egyformán szeretem, de a két legnagyobbal nem vagyok elégedett. Elsősorban a kinézetükkel nem tudok megbarátkozni. Kinga a fiam gyermeke, Dóra a lányomé, majdnem napra egyidősek, tizenhét éves mindkettő. Unokatestvérek, még hasonlítanak is, de tűz és víz a két lány, nem is szeretik egymást, sőt kölcsönösen lenézik a másikat.
Kingának mindene a divat, máson sem jár az esze, mint az öltözködésen. Majdnem leírtam a jelzőt, milyen az öltözködési stílusa, de inkább úgy fogalmazok: nagyon kihívó. Magas tűsarok, kivillanó has (télen is), feszes és mélyen kivágott felső, rengeteg smink, melírozott haj. Jóval idősebbnek látszik a koránál. Megdöbbentő, hogy az iskolában engedik ezt!
Dóra épp az ellenkezője. Ő, mint közölte, rocker, ezért hosszú, fekete bőrkabátot, fémláncokat, bakancsot hord. Borzalmas! Pedig olyan helyes pofija volna, de elcsúfítja magát. Próbálom mindkettőt helyes irányba terelni, de nem hagyják magukat. Jó esetben mosolyogva vállat vonnak, de ha rossz kedvük van, rám is mordulnak.
A férjem is ki van borulva tőlük, de nem akarok állandóan veszekedni sem velük. Különben nem rossz tanulók, nincs velük különösebb baj. De nehéz elviselni a kinézetüket. Hogyan tudnék hatni rájuk?
Üdvözlettel:
Magdolna

Kedves Magdolna!
Nem kertelek: sehogy! Tizenhét éves kamasz lányok nem fognak a nagyijukra hallgatni öltözködési ügyben, ez egyszer biztos. Úgyhogy csak innen indulhatunk ki. De engedje meg, hogy egy kissé messzebbről kezdjem. Lassan negyven éve lesz annak, hogy egy pontosan ilyen korú lányt az osztályfőnöknője haza akart küldeni az iskolabuliról, mert miniszoknyában jelent meg. (Pedig igazán szolid mini volt az.) A miniszoknyás lány én voltam. Az ofő behívatta az anyámat, és komoly aggódását fejezte ki az erkölcseim miatt.
Ezt csak azért mesélem el, hogy lássuk, a divat miatt mindig is volt feszültség a generációk között. Lapozgatva a régi Szabad Földekben, a hatvanas évek közepéről olvashatjuk a vitát, illendő-e nőnek nadrágot viselnie. Ma meg már a falusi nagymamák is hordják. Legfrissebb élményem: most találkoztam 19 éves unokahúgommal. Elnéztem a csinos, nőies lányt, és mosolyogva felidéztük a két évvel ezelőtti karácsonyt, amikor földet söprő fekete bőrkabátot, tüskés nyakpántot viselt. Ezek a dolgok elmúlnak, mint a gyermekbetegségek.
Ugyanazt tanácsolom, mint annak a másik nagymamának, aki nemrég ugyancsak kamasz unokája miatt kesergett. Ne kritizálja őket, mert annak csak a kapcsolatuk látja kárát. Próbáljon meg szemet hunyni Kinga kihívó, Dóri rockeröltözködésén, s a „jelmez” alatt keresse a szeretett unokáit. Türelem, humor és szeretet: ezek a kulcsok a kamaszhoz.
Üdvözlettel: