Ha pattanásig feszül az ér

Honfitársaink egészségtelen életmódja tökéletesen visszatükröződik az érbetegségek számában. Magyarországon évente 16 ezer artériás műtétet végzünk, ehhez jön még kb. 30 ezer egyéb típusú, főként a vénás rendszeren, visszérbetegség miatt végzett beavatkozás. Ez a szám nagyjából megfelel az európai átlagnak.
– Miben vagyunk mégis rosszabbak a többieknél?
– A betegek gyakran olyan súlyos állapotban kerülnek orvoshoz, amikor már nincs más segítség, csak az amputáció. Évente mintegy 6 ezer beteg, vagyis egy nagyobb falunyi ember veszíti el emiatt a végtagját. Egymillió lakosra vetítve ez nálunk 600 főt jelent – Dániában ez a szám 50!
– Mit hibázunk el ilyen végzetesen?
– Legfőképpen az életmódunkkal vétkezhetünk. A mozgásszegény életmód, az elhízás, a túl zsíros táplálkozás, a mértéktelen dohányzás mind-mind a szív- és érrendszerünk ellen hat. Még egy fontos tényező alakítja az egészségünket: a stressz megélése. Manapság sokszor csinálunk a bolhából elefántot, szerény problémákat is túlzottan nagy lelki energia-befektetéssel élünk meg. Ugyanakkor nem ügyelünk kellőképpen magunkra.
– A megelőzésen kívül mit tehetünk még magunkért?
– Önmagunk folyamatos figyelése szó szerint létfontosságú. Az érbetegségek sokáig tünetmentesek lehetnek, ettől különösen veszélyesek. Pláne, ha valaki mindenhová autóval jár, nehezen jön rá, hogy már ötven métert sem tud megtenni, mert el van záródva egy alsó végtagi arteriája .Szerencsés esetben” a betegségnek vannak előjelei. Ne vesztegessünk el drága napokat-heteket  bizonytalan házi gyógymódokra, azonnal forduljunk szakemberhez.
– Mennyire sürget minket az idő?
– Az érbetegségek „műfajában” nem működik a  várólista. Ha átszakad egy tágult ér fala vagy elzáródik egy ér, akár néhány óra alatt súlyos katasztrófa alakulhat ki.
– Kivédhető egyáltalán egy ilyen vészhelyzet?
– Egy fokozatosan romló, agyi artériaszűkület a nyaki szakaszon csak szűrővizsgálattal fedezhető fel időben. Kialakult agykárosodás esetében az elveszett funkció nem hozható vissza. A megelőzéshez bizonyos kor után szűrővizsgálaton kellene részt venni. Az amerikai középosztály körében napjainkban gyakorlattá vált az úgynevezett születésnapi kontrollvizsgálat: évente egyszer tetőtől talpig kivizsgáltatják magukat. Ha bármilyen betegséget találnak, az legfeljebb egyéves lehet, azaz jó az esély a hatékony kezelésre.
– Tehát nálunk a felelősségvállalással is gond van?
– Mindenképpen – az egyén és az állam részéről egyaránt! A dohányzás például eleve önfegyelem kérdése. Ismét amerikai példával élek: a tengerentúlon a füstölő beteg biztosítási rátája lényegesen magasabb, mint a nem dohányzóké. Vagyis a füstölőknek megbetegedésük esetén mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Az egészségbiztosítási és a dohányzási szabályok szigorításával az érbetegségek, valamint a gége- és tüdőrák esetszámát jelentős mértékben sikerült leszorítaniuk. Az iskolai oktatásnak, a médiának óriási szerepe lenne az egészségnevelés területén.
– Mekkora kockázattal járnak a hagyományos érműtétek?
– Kétségkívül vannak bonyolult, rejtett helyzetű érszakaszok, amelyeknek a megközelítése csakis komoly sebészi beavatkozás árán lehetséges, ami önmagában is kockázatot jelent. Ennek a kockázatnak a csökkentésére jelentek meg a belső érprotézisek az „endograftok”.
– Gondolom, a technika fejlődése az érsebészetben is újabb és újabb megoldásokat kínál.
– Már több mint tíz éve annak, hogy idehaza az első graftot (belső protézist) beültettük, s azóta Miskolcon, Pécsett és Budapesten a Semmelweis Egyetemen és az Állami Egészségügyi Központban gyakoroljuk ezt a technikát. A drága komputerizált elektronikus diagnosztikai eszközök, hihetetlen gyors fejlődése, az egyszerhasználatos eszközök elterjedése olyan mértékben terheli meg a világ összes egészségbiztosítási rendszerét, amelyet még a leggazdagabb országok sem bírnak el. A modern de drága eljárások alkalmazása nem megkerülhető, hisz számos beteg számára jelentenek életmentő beavatkozást.
Tehetős magánszemélyek és vállalatok segítsége nélkül képtelenség birtokolni a csúcstechnika legújabb vívmányait. A gyógyításban élen járó és gazdag Mayo Klinikán, az adományozók halljában ottjártamkor, már tizenöt évvel ezelőtt 20 ezer kis réztábla köszönte meg az addigi magánjuttatásokat, amelyek által a legmagasabb szintű orvosi ellátást nyújthatják betegeiknek.
– Több mint 11 ezer műtéttel, számtalan szakmai elismeréssel és külföldi gyakorlattal a háta mögött ön milyen álmot dédelget?
– Nagyon szeretném, ha az Állami Egészségügyi Központban kialakíthatnánk egy úgynevezett endovaszkuláris műtőt, ahol a legmodernebb robottechnikával egyszerre végeznénk a diagnosztikai és a műtéti beavatkozást. Lényegesebb kisebb sebészi terheléssel tudnánk például az aortaívbe bejuttatni olyan belső protézist, amellyel elkerülhető a mellkas megnyitása, a beteg lehűtése, szív-tüdő motor alkalmazása vagy a szív működésének átmeneti leállítása. Egy ilyen centrum létrehozása nemcsak a magyar de a régio betegeinek ellátásában is nagy előrelépést jelenthetne.
– Mennyibe kerül egy ilyen műtő kialakítása?
– A teljes költség mintegy 340 millió forint. Az első lépést a Siemens cég tette meg azáltal, hogy jelentős kedvezménnyel adta a készüléket. Még tízmilliókra van szükségünk hozzá, továbbá a laboratórium kialakítására, a műtő sugárizolálására, a hűtésre, a képdiagnosztikára… Ha megvalósul az álmom, a hazai és a környező országok érbetegei a legmodernebb eljárással gyógyulhatnak majd. Pontosan úgy, ahogyan a világon jelenleg egyetlen helyen, Oslóban lehet.