Mindennapi butulásaink

Idegsejtjeink száma az életkorral arányosan csökken, mivel szaporodni nem tudnak. Sőt, már húszéves kortól az idegsejtek nyúlványai kezdenek visszahúzódni, így a köztük lévő összeköttetések is csökkennek. Harmincéves kort meghaladva viszont egyre több idegsejt pusztul el, aminek üteme egyénenként változó – magyarázza Kiss Gábor, a Budai Egészségközpont neurológus főorvosa. Kétségbeesni azonban nem szabad, hiszen a nyitott, szellemileg és fizikailag aktív – és nem tespedő, nem alkoholizáló, nem dohányzó, a kábítószert mellőző és egészségesen étkező – embereknél ez a folyamat lassabban megy végbe. Így a következő nagyobb fordulópont ötvenéves kor után következik be, amikor az agy tízévenként két százalékát elveszíti.
A tünetek attól függnek, hogy melyik agyterületen mennyi idegsejt pusztult már el. Főbb jellemzők: feledékenység, bizonytalanság, makacsság, túlzott aggódás, félelem, agresszió, ingerültség, lehangoltság, céltalanság, életuntság. A családtagok és a környezet mindezeket a tüneteket az idős emberek viselkedésében kezdetben egyáltalán nem vagy alig érzékelik, de később az ismétlődő és erősödő tünetek intő jelként szolgálnak. A súlyos feledékenység, amikor az illető már nem ismeri fel rokonait, nem tudja a saját nevét, életkorát – különösen, ha a tünet rövid időn belül alakul ki – komoly agysorvadásra, például Alzheimer-kórra utalhat.
Az értelem hanyatlását leggyakrabban agyi érbetegség, agydaganat, májelégtelenség, pajzsmirigybántalom és egyéb belgyógyászati kórságok válthatják ki a már említett szenvedélybetegségek mellett. A demencia – az elbutulás, a szellemi képességek tartós és jelentős hanyatlása – főként a hatvanévesnél idősebb embereknél alakul ki lassan, fokozatosan, egyre súlyosbodva. Kezdetben a rövid távú emlékezet vész el, majd az éberség és a szellemi frissesség csökken, romlik a térbeli tájékozódási képesség. Ha útnak indul vagy elkóborol a beteg, rendszerint eltéved. Ha valaki rátalál, nem tudja megmondani, honnan jött, hová megy és hogy ki is ő. Lassul és fokozatosan egyre hibásabb lesz a beszéde, számolási készsége gyorsan romlik, beszéd közben tőle szokatlan nyelvtani hibákat követ el.
Tegyük hozzá: egyáltalán nem törvényszerű, hogy mindenkit utolér a kóros elbutulás réme. Jó hír, hogy az öröklődés nagy általánosságban nem jellemző. Az idegsejtek pusztulása egyébként bármelyik életkorban veszélyt jelent, de a tartós stressz, az örökös idegfeszültség, a szorongás önmagában nem elég a demencia kialakulásához. A „hétköznapi”, olykor túlzott feledékenység sokszor nem egyenlő az értelem hanyatlásával, hanem a túlfeszített élettempó következménye.
Ha hasonló tüneteket veszünk észre magunkon, érdemes egy-két nap szabadságot kivenni, s agyunkat kicsit pihentetni. Az agy anyagcseréjének, vérellátásának javítását, az ellazulást viszont ne akarjuk alkohollal, droggal, dohányzással „helyrehozni”, mert ezeknek a szereknek a rendszeres fogyasztása gyorsíthatja az elbutulást. Főként azok esetében, akik mindennap gyógyszert is kénytelenek szedni.