Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Önhibámon kívül olyan helyzetbe kerültem, amiből nehezen tudok kikeveredni. Húszéves lány vagyok, egy nagyközségben élek, bejárok a közeli városba, ahol egy nagy cégnél recepciósként dolgozom. Közelebbit nem szeretnék magamról elárulni, mert a faluban sokan olvassák a lapot. A legjobb barátnőmmel – nevezzük Andreának – már középiskolába is együtt jártunk, és most ugyanannál a cégnél dolgozunk. Mindig olyanok voltunk, mint a testvérek, soha a legkisebb vita sem adódott köztünk. Amikor Andi két éve összejött Árpival, örültem neki. Már a házasságot tervezgetik. Nekem most nincs senkim, néha elvisznek magukkal moziba vagy kirándulni, a társaságunk is egy.
Néhány hete észrevettem, hogy Árpi másképpen néz rám, mint addig. Korábban is eljött Andi elé délután, de ez mostanában mindennapossá vált. Odakönyököl a recepcióra és cseveg. Nem udvarol, de mégis úgy érzem, hogy lassacskán miattam jár ide. Amikor félig viccesen elhessegetem, hogy ne tartson fel, leül az előcsarnokban, de onnan is engem bámul. Szinte bánja, amikor Andi kijön. Hív engem is, de én szándékosan húzom az időt, hogy ne velük menjek. Most meg, úgy egy hete, rákapott arra, hogy esténként felhívjon. Akkor is csak cseveg, beszámol a dolgairól, a munkájáról, a terveiről, de Andreáról soha nem beszél.
Nem tudom, mit tegyek. Nekem ez a fiú közömbös, kedvelem mint havert, de a barátnőm ezerszer fontosabb. Hogy építsem úgy le, hogy ne kavarjon be esetleg Andinál, vagy el ne hidegítse tőlem a legjobb barátnőmet? Vagy lehet, hogy roszszul látom a helyzetet, és tényleg csak haverkodni akar? Akkor viszont megbántom…
Üdvözlettel: Tímea

Kedves Tímea!
Hát igen, egy lány nővé érésének egyik állomása az, amikor már különbséget tud tenni a baráti csevej és a rejtett udvarlás között. Úgy gondolom, hogy az ösztönei jól működnek, és Árpi közeledése tényleg nem ártatlan haverkodás. Ezért aztán minél hamarabb leállítja, annál kevésbé lesz kínos. Ne várja meg, amíg nyíltan színt vall, ezt előzze meg. Ebben az esetben fontos a diplomatikus, sőt leplezett leépítés: ne legyen nyílt visszautasítás, de értsen belőle. Ha látja a telefonkijelzőn, hogy ő keresi, egyszerűen ne vegye fel. Ha odakönyököl a recepciós pultra, mélyedjen el munkájában. Egy darabig ne járjon velük hármasban programokra. És közben kedves közönyösséggel beszéljen vele. Ha mindebből nem ért, akkor meg lehet neki mondani, hogy úgy érzi, túl sok figyelmet szentel önnek, és ezt nem akarja. Andreát nem kell beavatni ebbe a történetbe, legalábbis egyelőre. Mert lehet, hogy mégsem lesz abból a kapcsolatból házasság. Hát csak ügyesen!
Üdvözlettel: