Ha rögös úton jár a vér

Négyszázezerre becsülhető az érszűkületes betegek száma hazánkban. Ami önmagában is ijesztő, hát még ha a következményként gyakran föllépő agyvérzés vagy szívinfarktus nagy arányát tekintjük. A kór megnyilvánulási formája az érelmeszesedés, de pontos kiváltó oka máig ismeretlen. Nem így a kórképe, amelynek viszont könyvtárnyi az irodalma.
A kiindulás a teljes keresztmetszetű, egészséges, erős, rugalmas ér, amelynek falára az idők során zsírtartalmú anyagok rakódnak és elszűkítik az eret. (Ahhoz hasonlóan, ahogy vízben lévő és onnan kicsapódó sók a vízvezeték falán vízkő formájában megtapadnak.) A folyamatot serkenti, ha az erek fala valamiért megsérül, ami gyakrabban előfordul a magas vérnyomásban, a cukorbetegségben szenvedők körében, illetve a dohányosok között. A sérülés helyén – ki tudja, miért – összegyűlnek a véráramban utazó fehérvérsejtek, s idővel bekebelezik a zsírnemű anyagokat. Ezekből keletkezik az a massza, lerakódás vagy plakk, ami megtapadva az érfalon elszűkíti azt, és csökkenti a rugalmasságát.
S a baj nem jár egyedül: a plakkban megragadó kalciumszemcsék (innen az érelmeszesedés elnevezés) mindezeken túl törékennyé is teszik ezt a megtapadt zsíros lerakódást. A plakk meg is repedhet, s így jó terepet kínál a vérben keringő vérlemezkék megtapadásának, ami pedig – a nemkívánatos véralvadási folyamatok elősegítése révén – a vérrög (trombus) kialakulásának kedvez. Ez a vérrög jelentősen megnagyobbítja a plakkot, ami által még inkább csökken az ér átmérője, olyannyira, hogy az adott érszakasz teljesen el is záródhat. Ha egy vastagabb érből a vérrög leszakad, az a kisebb erekben teljes elzáródást (embóliát) okozhat.
Az érszűkület – szakszerűbb nevén a perifériás érbetegség – az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája. A kór az alsó végtag verőereiben mutatkozik meg. Nemcsak az a baj, hogy rontja a lábak vérellátását, hanem az is, hogy kétszeresére növeli az ebben szenvedők körében a szívinfarktus, illetve a szélütés esélyét. Ez épp elég ok arra, hogy komolyan vegyük. Fölismerését nehezíti, hogy sokáig nem mutat tünetet. Azonban egy speciális vérnyomásméréssel ilyenkor is kimutatható. Ennek során megmérik a két felkar és a két alsó végtag vérnyomását (utóbbit a boka tájékán), majd a mért értékek arányából, az úgynevezett boka/kar indexből megállapítják a lábszár érszűkületének a fokát. (Ha az alsó végtagokban mért nyomás alacsonyabb, mint a felkarokban, az érszűkület fönnáll.) Azért szükséges a speciális mérés, mivel az alsó végtagon – hagyományos módszerrel – nem lehet pontosan mérni a vérnyomást. Ekkor nem sztetoszkóppal észlelik a véráramlás újbóli megindulásának hangját, hanem az annál sokkal érzékenyebb ultrahangos – Doppler – készülékkel, amivel jól értékelhető, pontos adatokat kapnak.