Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Tudom, mindennapi a történetem, de azért elmesélném, a véleményét kérve. Huszonkilenc éves lány vagyok. Két éve egy összejövetelen beszédbe elegyedtem egy régi ismerőssel, egy vallásos fiatalemberrel. Vonzalom alakult ki közöttünk, ami komolyabbra is fordult. Sajnos, úgy látszik, csak az én részemről... Amikor már minden megtörtént köztünk, megkérdeztem, hogyan tovább. Bizony meglepett és rosszul is érintett a válasza: ő tulajdonképpen csak baráti viszonyra gondol kettőnk között, amibe belefér, hogy néha testileg is megörvendeztetjük egymást. Különben pedig ki-ki járja a maga útját. Már régen ismertem őt, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen felszínesen gondolkodik. Faggatózásomra aztán kibökte, hogy több nővel is tart fenn hasonló „baráti” viszonyt. Amúgy meg keresi az igazit az interneten. Ez elég megalázó volt számomra, mégis folytattam vele a kapcsolatot. Mentségemre mondom: nagyon megszerettem, mert egyébként igen kedves, segítőkész, okos férfi. Abban bíztam, talán megváltozik, talán ő is belém szeret.
Most bejelentette: kibontakozóban van egy komoly kapcsolata egy vallásos, „rendes” lánnyal, már házasságról beszélnek. De azért felajánlotta, hogy ha szeretném, továbbra is fenntarthatjuk a viszonyunkat. Amikor ezen felháborodtam, leintett: mit problémázok, ő kezdettől őszinte volt velem, nem ígért semmit. Az pedig különben sem tetszik neki, hogy én egyenes vagyok, mindig megmondom a véleményem. A menyasszonyának szerinte jobb a természete, nagyon nyugodt lány. De vajon meddig maradna nyugodt, ha megtudná, hazudik neki a jövendőbelije? Hogy a jövőjük egy hazugsággal kezdődik?
Sajnos, még mindig szeretem, de a lelkem egyik fele háborog...
Üdvözlettel: Hajnalka

Kedves Hajnalka!
Valóban, sok hasonló történetet hallottam már. De aki átéli, annak nem vigasz, hogy mások is jártak már így. Bizony, rendesen kihasználta magát az a férfi. Igaz, tényleg nem csapta be, mert maga kezdettől tudta, hogy csak egy igen csekély mellékszerepet tölthet be az életében. Még hazugsággal sem fárasztotta saját magát, hiszen látta, hogy itt egy megadásra kész, szerelmes nő omlik a karjaiba. Ez azonban nem kisebbíti az ő jellemtelenségét. Hazudik a menyaszszonyának, úgy készül oltár elé vele, hogy közben magát is megtartaná. Ha valóban hívő, akkor tudnia kell, hogy a tízparancsolatból számosat megszeg... és még képmutató is. Hajni, ha egy csepp büszkeség van magában, azonnal adja ki az útját. Mert ha most nem teszi, olyan élethelyzetbe sodorja magát, amelytől csak megaláztatást és bánatot kaphat. Ne legyen további köze ehhez az emberhez! Fontos lehet a szerelem, de fontos az önbecsülés is!
Üdvözlettel: