Koplalókóroson nincs fognivaló

Ha húsz kiló lennék, akkor is félnék öt deka hízástól – ezt egy 17 éves lány mondta, aki 165 centiméteres magasságához képest 43 kilogrammot nyom. Cseppet se csodálkozom a kijelentésen, mióta tudom, hogy a riasztóan sovány és divatmániás Victoria Beckhamet tekinti példaképének! Korunk két leggyakoribb étkezési zavara: az anorexia és a bulímia. Túlnyomórészt a nők körében fordulnak elő, például 15 és 30 éves kor között minden száz nőből egy anorexiás.

ANOREXIA (beteges étvágytalanság). Az evés elutasítása a test és a szépség sajátos kultuszával függ össze: szépségipar által teremtett mai eszmény, az örök fiatalság hamis ideálja, amelynek megtestesítői a lenge, nádszálkarcsú lányok, akik szinte a föld felett lebegnek. Emiatt akármilyen keveset mutat is a mérleg, az anorexiások egyenesen gömböcnek képzelik magukat, miközben – hihetetlen akaraterővel és kitartással – a betegség előtti testsúlyuknak 15-30 százalékától is megszabadulnak. Az anorexiás nem azért eszik keveset, mert nem éhes, hanem mert megvonja magától az evés és egyszersmind a jóllakás élvezetét.
A kóros koplalás miatt a szervezet tartalékai kimerülnek, vitaminokat, fontos nyomelemeket nélkülöz a test, és a fogyás az immunrendszert is megbénítja. A vese, a szív és az agy működése megváltozik: a beteg tudata beszűkül, az állandó éhség rosszkedvűvé teszi. A torz önképből fakadó beteges lelkiállapotot nem könnyű megváltoztatni, a környezet unszolása, gúnyolódása gyakran még súlyosabb következményekhez vezet.

BULÍMIA (beteges falánkság). A bulímiás ellenálló képessége különösen gyenge, nem bír nemet mondani az ételek csábításának. Miközben étkezik – általában élvezet nélkül magába tömve az ételt –, retteg a súlygyarapodástól, szorongást és bűntudatot érez. Ezután önhánytatással vagy hashajtó szerekkel próbál megszabadulni az elfogyasztott enni- és innivalóktól. Az sem ritkaság, hogy embertelen testedzéssel sanyargatja magát. (Diana hercegnő is e betegségben szenvedett.)
Bár a bulímia kevésbé veszélyes és inkább kezelhető, mint az anorexia, megvannak a maga kockázatai. Például a gyakori hányás következtében a szájba kerülő gyomorsav kikezdi a fogak zománcát, a hányás vagy a mesterségesen előidézett hasmenés felborítja a szervezet érzékeny só-víz egyensúlyát, ennek pedig kiszáradás és vesekárosodás lehet a következménye.
A betegségben szenvedők tudatát szinte eluralja az evésen és következményein való gondolkodás. Az evésroham elkerüléséhez nagymértékben hozzájárulhat egy egyszerű, józan szabály betartása is: a bulímiára hajlamosaknak ügyelniük kell, hogy ne éhezzenek meg túlságosan, és rendszeresen étkezzenek. Meglehet, a párjuk is hálás lesz azért, ha akad rajtuk némi fognivaló!