Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Kérem, adjon tanácsot, mert úgy érzem, vége mindennek. Én egy 41 éves kamionsofőr vagyok, csak belföldön dolgozom. 2003-ban megismerkedtem egy lánnyal, aki életem nagy szerelme lett. Kezdetben titkoltuk a szülei előtt, hogy együtt vagyunk, féltünk, hogy ellenzik a kapcsolatot a nagy korkülönbség miatt, ami 18 év. 2005-től aztán együtt éltünk, és úgy érzem, a szülei is elfogadtak. És most, három év után, júniusban elhagyott.
Mindent megadtam neki, ami tőlem tellett. Ő egy bankfiókban dolgozott, ahol nem érezte jól magát. Főnökömnél elintéztem, hogy felvegyék a cégünkhöz irodai munkakörbe. Boldogok voltunk, hogy még többet tudtunk találkozni. Vettünk még egy autót, hogy ő is kényelmesen tudjon bejárni. Úgy érzem, minden adott volt a boldogságunkhoz. Most nagyon magányos vagyok, egész nap egyedül a vezetőfülkében, aztán hazamegyek, és az üres ház fogad. Nincs kihez szólnom, nincs, aki várjon egy jó szóval, meleg vacsorával. Anyukámhoz járok be Pestre, ő mos, főz rám. De ez így nem élet. Közben állandóan könyörgök a kedvesemnek, jöjjön vissza, sms-eket írok, mindennap egy rózsát teszek az autójára. Úgy érzem, talán van még egy kis remény, de ez nem biztos... Édesanyámék meg a két húgom próbálnak vigasztalni, hogy majd biztosan megtalálom az igazit, de én már egyre kevésbé hiszem. Hiába a nagy anyagi jólét, ha nincs kivel megosztani…
Üdvözlettel: Árpád

Kedves Árpád!
Nehéz tanácsot adni egy szerelmi bánatban szenvedő embernek, különösen, ha olyan friss még a seb, mint az öné. Semmit nem írt arról, mi vezetett a szakításhoz, mivel indokolta a lány, hogy öt év után elhagyta önt. Mert más a helyzet, ha összeveszésről vagy konkrét nézetkülönbségekről van szó, és más, ha részéről egyszerűen elmúlt a szerelem. Soraiból arra következtetek, hogy talán inkább az utóbbi történt. Bizony, a nagy korkülönbség esetén az is megeshet, hogy a két fél élete más-más szakaszában tart, egyiknek már a nyugalom, a béke a fontos, a másik pedig még körülnézne a világban. Ha ilyesmiről van szó, akkor, meglehet, bele kellene nyugodnia a lány döntésébe. A könyörgést, a sajnáltatást semmiképpen sem ajánlom, azzal nem lehet visszaszerezni egy nőt!
Amúgy 41 év igazán nem az a kor manapság, amikor fel kellene adnia a párkeresést. Egy kedves, gondoskodó, mély érzésű férfi, aki még jól szituált is, jó eséllyel indulhat a társkeresésben. Ha ez a munkája miatt nehéz, akkor akár az internetes, akár az apróhirdetéses fórumokon biztosan talál korban és mentalitásban magához illő nőt, ha türelmes és óvatos. Szerelmi bánat miatt pedig eldobni az életet a legnagyobb ostobaság!
Üdvözlettel: