Egészséges

– Persze! Én számolok, te elbújsz ide, az ajtó mögé, én pedig megkereslek.
– És ez jó lesz?
– Igen, apa, a bújócska nagyon egészséges!
Hogyne, gondolom, és eszembe jut, hogy miket hallottam kölyökkoromban, amikor rá akartak venni valami olyannak a felfalására, amihez nem fűlött a fogam: a karfiol nagyon egészséges, tele van foszforral; a spenót nagyon egészséges, tele van vitaminnal. Míg gyorsan a bújócskára hangolódom, megjegyzem, mintegy magamnak:
– Egészséges, igen, sok benne a vitamin…
Bújócska ide, aztán bújócska oda. Gyorsan telik az idő, fürdeniük kell a gyerekeknek.
– Kicsim, most már abba kell hagynunk a játékot.
De így, de úgy – bevetésre kerülnek a meggyőzési technikák. Persze sorra megbuknak az érvek. Mígnem előkerül az adu ász: – Apa! A bújócska nagyon egészséges! Sok benne a vitamin!
Megadom magam, behódolok. Hiszen én mondtam. Elejtett szavaink következményeitől néha ments meg, Uram, minket…