Inkább mesterlövészt!

Lehangolóak a számok: hazánkban évente 66 ezer új daganatos betegséget mutatnak ki, és 33 ezernél is több halálesetet okoz e kór. Európai öszszehasonlításban a magyar férfiak az első, a nők a második helyet foglalják el a rákos halálozások gyakoriságának listáján. Érdekes módon lassan a gyengébb nem is felzárkózik a férfiak mellé, ugyanis már köztük sem az emlő, hanem a tüdő rákos megbetegedése fordul elő legsűrűbben. Öregedő népesség vagyunk, egészségtelen életmódot élünk, a szervezett szűrések pedig akadoznak. Márpedig az ellenséggel csak úgy vehetjük fel a harcot, ha az összes hadállását feltérképezzük – ezt nem győzik eleget hangsúlyozni az Országos Onkológiai Intézet professzorai, akik nemrég beszámoltak a betegséggel folytatott küzdelem állásáról.
Létfontosságú, hogy az új daganatellenes gyógymódokhoz a lehető legtöbben hozzáférjenek. Ezekkel ugyanis meghosszabbítható a túlélés, és akár krónikus betegséggé szelídíthető a rettegett kór – véli dr. Kásler Miklós, az intézet főigazgatója. A személyre szabott, komplex terápiában leginkább a jól felszerelt onkológiai központokban részesülhet a beteg. Nálunk azonban sok páciens el sem jut ilyen intézetbe, ez pedig megpecsételheti a sorsát.
Kásler professzor szerint nem az határozza meg a gyógyítás színvonalát, hogy hány onkológiai központot számlálunk. Norvégiában például csak egy rákintézet működik, de felszereltsége a kontinens legjobbjai közé emeli. Nyugat-Európában 2-4 millió lakosra jut egy centrum, ám azokban egységes elvek és feltételek mellett folyik a terápia. Egyetlen orvos sincs olyan helyzetben, hogy maga dönthessen a kezelés módjáról, csapatmunkát kell végezni a patológusnak, az onkológusnak, a sebésznek és a radiológusnak. Hamarosan nálunk is törvény teszi majd kötelezővé, hogy minden hazai gyógyintézetben, ahol daganatos páciensekkel foglalkoznak, onkológiai csapatot kell alakítani, amely körültekintően dönthet az ország bármely táján élő beteg sorsáról.
Őrségváltás történt az onkológiában, egyre hatásosabb gyógyszerek segítik a védekezést. A kemoterápia olyan, mint a szőnyegbombázás, tönkreteszi a burjánzó és az egészséges szövetet is. Az új, célzott biológiai gyógymód pedig egy mesterlövészhez hasonlít, aki csak a rosszindulatú sejtet lövi ki – ilyen hasonlattal érzékeltethetők az immár kevesebb mellékhatással fenyegető szerek előnyei. Az egyik, hamarosan széles körben bevethető medicina például elsorvasztja a daganatsejteket. Meggátolja ugyanis, hogy a „szupererővel” bíró, korlátlanul szaporodó, más szervekben áttéteket képző tumoros sejtek ereket képezzenek saját ellátásukhoz. A kezelés a tápanyagot és oxigént szállító erek kiépülését gátolja, és a vastag- és végbélrák, valamint az emlő, a vese és a tüdő rosszindulatú daganatai ellen javallt. A kemoterápiával együtt bevethető fegyver olyasmit tesz, mint amit az orosz tél tett Napóleon seregeivel: elvágja őket az utánpótlástól, és szó szerint kiéhezteti őket.