Rendelésért jutalomrépa dukál

A ló szemei között nyugszik a világ minden gazdagsága – ezt az idézetet írta valaki krétával egy fekete táblára Piliscsabán, a lovassportot támogató egyesület cserkészotthonában. A mondat ezúttal nem túlzás: a lovas terápia egész világot nyithat ki azoknak a gyerekeknek, akik mozogni és kommunikálni tanulnak négylábú cimboráiktól. Akad itt például egy autista fiú, aki sosem pattan nyeregbe, és csak azért jár ide, hogy az állatokat gondozza. A ló olyan lény számára, amelyben feltétel nélkül megbízhat.
– Először bemelegítem Öcsit – mutatja Kocsis Katalin, aki gyógytornász diplomával vágott bele e terápiás képzésbe. A jószágot kivezeti az istállóból, ám nyerget nem tesz a hátára. Sokkal hatásosabb ugyanis, ha a gyerekek szőrén ülik meg a lovat, legfeljebb egy vékony, szivacsos hevedert terítenek a hátára. Az a jó, ha a gyerek nem kapaszkodik görcsösen, hanem az izmai ellazulnak, és átveszi az állat mozgásának ritmusát. Mindezt mondani könnyű, ám itt a sikerélményt nem adják olcsón: egy szülési oxigénhiány miatt agysérült gyereknek évekig tarthat, hogy begyakorolja a lovaglás mozdulatsorát.
Hamarosan kezdődhet az első óra. A tizenegy éves Linda hetente egyszer jön, és bár fárasztónak ígérkezik a következő húsz perc, mosolyra húzódik a szája, mikor megpillantja Öcsit. A halmozottan sérült lány édesapja ezúttal daruként szolgál, ő emeli Lindát a „paripa” hátára. A futószáron tartott állat lassan elindul, s bár nyugodtan lépdel, hárman is vigyáznak Lindára, nehogy lecsússzon a lóról. A holland származású papa, Ruud Veldkamp derűsen szemléli az eseményeket. Talán azért, mert az ő országában nem számít bélyegnek, ha valaki sérült.
A lovaglás hatása az egész testet érinti, javítja a fejtartást, segít a törzskontroll kialakításában. Mikor az állat lépdel, a mozgásával mintát ad a lovasnak. Kettejük közt sajátos kölcsönhatás alakul ki, amely serkenti a mozgáskorlátozottsággal élő gyerekek fejlesztését – ezt már Csizmadia Orsolyától, az egyesület vezető terapeutájától tudom meg. Mivel maga is 12 éves kora óta lovagol, kézenfekvőnek tűnt, hogy gyógypedagógus és gyógytornász fegyvertárát ezzel a módszerrel is kiegészítse. Piliscsabán ő vágott bele először a hippoterápiába (a hippus görög szó lovat jelent). A lovaglás főleg az értelmileg sérült, tanulási nehézségekkel vagy lelki zavarokkal küzdő gyerekeknek használ, részben azzal, hogy növeli az önbizalmukat.
A ló hátáról a gyerekek egészen máshogy látják a világot, mint mondjuk a kerekesszékből. Akik megszokták, hogy csak alulról pillanthatnak fel az emberekre, hirtelen felülről látnak mindent – magyarázza Csizmadia Orsolya. Ez lelkileg is megerősíti őket, hiszen itt ők vannak nyeregben.
– Hét éve járunk ide, de Heni akár mindennap jönne. Imádja irányítani Öcsit – biztosít a következő kislány édesanyja, Molendáné Hruza Enikő. A tizenegy éves lány koraszülöttként agyvérzést kapott, ezért szorul segítségre. A szülei folyamatosan videóra veszik, mennyit fejlődik a foglalkozásokon: a túl feszes izmai ellazulnak, javul a kéz és szemek koordinációja. És ami a legfontosabb: Heni már több versenyen indult, és három érmet is hazavihetett. A versengésre mintaszerűen öltözött, hiszen tudta: fekete kobak, fekete nadrág, fehér kesztyű dukál a zsokénak. Bizonyára még további tervei vannak Heninek e pályán, mert patás barátainak egész kiló répát hozott, amit ezúttal is hálásan elropogtattak.