Aggódás mesterfokon

Százból öt ember úgy éli mindennapjait, hogy folyamatosan retteg a betegségektől. Legtöbbször nincsenek valós testi tüneteik, csak felnagyítják, eltúlozzák szervezetük jelzéseit, azonban betegségfóbiájuk önmagában is komoly probléma: hipochondriának hívják. Ami – szögezzük le már az elején – nem azonos a szimulálással!
A hipochonderek nem „kispályáznak”: általában valamilyen halálos betegségtől félnek, például a ráktól vagy az AIDS-től, és az apró tüneteket – a vonatkozó szakirodalom gondos áttanulmányozása után – bizonyítéknak tekintik. Nem bíznak a szakemberekben, folyamatosan váltogatják az orvosaikat, mert a negatív leleteknek nem akarnak hinni – inkább újabb orvost keresnek fel, további vizsgálatoknak vetik alá magukat, és nem ritkán veszélyes gyógyszereket is szednek vélt nyavalyáikra.
Súlyos esetben a hipochonderek produkálják is azokat a tüneteket, amelyek a feltételezett betegségükre jellemzőek, hiszen a legtöbb szervi baj kialakulása pszichés okokra is visszavezethető. Mivel a beteg ember gondolatai csak a kórjával kapcsolatos kérdések körül forognak, egy idő után teste követi az agyát és megbetegszik – tovább nehezítve ezzel mind a szenvedő, mind pedig a szakember dolgát.
Mi állhat a háttérben? A hipochonder személyiségű emberek eredendően félénk, óvatos természetűek, illetve neurotikus, szorongásra hajlamos típusok. Betegségük valamilyen lelki problémára utal, melynek beismerése helyett testi panaszokkal jelzik a külvilág felé, hogy valami nincs rendben. A háttérben lehet munkahelyi, párkapcsolati gond, önértékelési zavar vagy depresszió. Ha a családban találkoztak már komolyabb testi betegséggel, az kiindulási alapot adhat az állandó aggodalomra. Kiváltó ok lehet egy szeretett személy elvesztése is, hiszen az elmúlás ezáltal kézzelfoghatóvá válik, és halálfélelem alakul ki.
A hipochondria bármely életkorban felléphet (leggyakrabban a 30 éves kor körül), nőknél és férfiaknál az előfordulási gyakorisága azonos. A hipochondria azért veszélyes nagyon, mert megbénítja az embert: a képzelt beteg annyira retteg a betegségtől, hogy ez normális tevékenységét, munkáját, kapcsolatait is „megfojtja”.
A hipochondriából ki lehet gyógyulni. Pszichoterápia segítségével a beteg képes felismerni, hogy saját félelmei milyen mértékben befolyásolják a testét, ugyanakkor megtanulhat bánni ezekkel az érzésekkel. A pozitív gondolkodás és önmagunk elfogadása nagyon sokat segíthet a betegség legyőzésében.
Kulcskérdés a gyógyulásban: fel kell ismernie az orvosnak, hogy hipochondriáról van szó. Mert ha azzal küldi el a beteget, hogy „magának kutya baja”, csak olajat önt a tűzre…