Kinek mondjam el?

Azon szomorkodtam, hogy a szintén odavaló vőlegényem nem akar ott letelepedni, meg nincs is rendes munkája, alkalmi üzletelésekből tartja fenn magát, igaz, elég jól. A fő bajom azonban az volt vele, hogy rendszeresen iszik, ha keveset, akkor nincs nála kedvesebb a földön, ha sokat, akkor agresszív. De fogadkozik, hogy ha házasok leszünk, leteszi a poharat. Megírtam, hogy szeretem őt, pedig mindenki lebeszél róla, a szüleim, a barátok. Igazából kicsit azt reméltem, hogy ön valami vigasztalót tud nekem mondani, valami olyasmit, hogy minden ember meg tud változni. Az ön véleménye azonban szüleimével egyezett, nagyon határozottan kijelentette, hogy az alkoholfüggőséggel szakítani iszonyú nehéz, és csak azoknak sikerül (talán), akik maguk is nagyon akarják. És ha nem akarom elrontani az életem, ne menjek hozzá!
Most bevallom, én akkor már kissé elbizonytalanodtam a kapcsolat jövőjét illetően. S az ön válasza volt az utolsó lökés számomra! Különösen azért, mert a vőlegényem a lap megjelenése előtt két nappal ütött meg először. Nem volt nagy a pofon, de nekem olyan lett, mint egy ébresztő. Ez és az ön „szigorú” válasza adott erőt, hogy szakítsak Zolival. Érdekes, hogy amint kimondtam, hogy vége, nem bánatot, hanem inkább megkönnyebbülést éreztem. Ő még próbálkozott egy darabig, de mintha ő is megkönnyebbült volna, amiért megszabadult egy állandó kontrolltól. Azóta nem sokat láttam, de akkor mindig részeg volt.
Velem pedig azóta csupa jó dolog történik! Még azon a tavaszon összejöttem egy fiúval, akivel már évek óta jó barátságban voltunk. Azóta tudom, milyen a kölcsönös szerelmen és felelősségtudaton alapuló párkapcsolat. Január közepén lesz az esküvőnk. Addigra még nem fog domborodni a pocakom. Mert már a szívem alatt növekszik a kisbabánk.
Kedves Ágnes! Jólesett elmesélnem a sorsom jobbra fordulását. Megint megköszönöm a két évvel ezelőtti tanácsát, és örülök, hogy hallgattam önre.
Áldott ünnepeket kívánok: Réka

Kedves Réka!
Én már kaptam egy szép karácsonyi ajándékot: a levelét. Természetesen nem hiszem, hogy egy tanács elég ahhoz, hogy valaki nagyot fordítson az életén, de ha hozzásegíti, akkor már nem volt hiába. Az érdem természetesen az öné, bátran és okosan cselekedett. Meg is kapta érte a jutalmát. Ha pedig mostani levelét elolvassa egy másik olyan lány, aki alkoholista férfit szeret, talán ő is gondolkodóba esik. Köszönöm, hogy megírta a folytatást, két év után.
Szép karácsonyt és sok
boldogságot kívánok: Ujlaki Ágnes