Megpróbáltatások naplója

Öt hónap. Ennyi idő telt azóta, hogy kiderült, Laura cukorbeteg. Vajon tíz, húsz év múlva emlékezni fog az első napokra, hetekre? A sok kérdésre, kételyre és – talán nem túlzás – a küzdelmekre? Az elfogadásra, a lassú megnyugvásra? Elindultunk ketten egy úton, melyen egyszer majd egyedül megy tovább. Úgy, ahogy a többi gyerek, egyszer majd elmegy, élni a saját életét. De az aggódás  már örökké megmarad.
Nem tudok mondani semmi okosságot. Próbálom elfogadni a tényeket, több-kevesebb sikerrel. Be kell ismernem, nekem nehezebben megy, mint neki. Néha még most is sírok és keresem az okokat. Miért pont ő? – ez az a kérdés, amit nem szabadna feltennem, mégis sokszor elgondolkodom rajta.
Öt hónap. Még mindig vannak „első alkalmak”: első nyaralás, első születésnap – és most az első karácsony. (Jelen esetben az első azt jelenti, hogy cukorbetegen.) Ki gondolná, hogy tizenegy év után kerül olyan helyzetbe a gyerek, hogy aggódni kezdjen egy jól működő karácsonyi forgatókönyv miatt? Mert most ez a helyzet.
Kezdődik rögtön valamikor november közepén, amikor megjelennek a boltokban a szaloncukrok. Létezik karácsony szaloncukor nélkül? Szerintem igen, Laura szerint nem. Találjak ki valamit, kéri. Keresünk diabetikus szaloncukrot, meglepően drágán találunk is. Nekem nem ízlik, neki szerencsére igen. Könnyen beépíthető az étrendjébe, tehát probléma megoldva.
A karácsony nálunk is az együttlétről és a nagy, közös étkezésekről szól. Mit fogunk enni? – kérdezgeti. Amit eddig – felelem, és nem értem, miért az aggódás. Semmi sem változik, csak az időpont. És a bejgli? És a mézes süti? – kérdezi. Találunk recepteket, persze még a diabetikus változat is egy szénhidrátbomba, de a lényeg, hogy tudok sütni neki. Próbálkozom, hátha jó a cukrászdai is, de nem lehet, arra kér, inkább süssünk. Együtt. Mézes figurákat ajándékba is adhatunk, így legalább mások is megtudják, ő milyet ehet – találja ki, és nekem tetszik az ötlet. Kis számolás után arra a következtetésre jut: ha salátát eszik hússal, akkor rengeteg bejglit ehet. Nem kell sokat győzködni, hogy ez nem túl jó ötlet, de egy kicsit jó álmodozni. Végül is minden a helyére kerül, ez a karácsony ugyanolyan jó lesz, mint az eddigiek. A cukorbetegség nincs hatással az ünnepre – vonjuk le a következtetést.
Öt hónap. Nagyon rövid idő, remélem, az ő életéből csak egy pillanat. Abból az életből, amit cukorbetegen kell leélnie. Egyszer majd mosolyogva beszélünk a kezdetekről – most még néha fáj.
Ha kérhetnék valamit karácsonyra, ha jönne egy angyal és teljesítené egy kívánságomat, biztosan azt kérném, hogy ne legyen beteg a gyerekem. De tudom, hogy ezen már nem tudok változtatni. Inkább megpróbálom gyönyörűvé tenni a karácsonyát, most és még sok-sok éven át.