Fogódzó a fogadkozóknak

A fogadalmak ranglistáját a külső megjelenésre irányuló ígéretek vezetik. Például végre megszabadulunk a fölös kilóktól, amelyek száma az ünnepek alatt valószínűleg csak gyarapodott! Holnaptól mindennap futunk! Soha többet csokit! A baj ott kezdődik, hogy rendszerint belegabalyodunk teljesíthetetlen fogadkozásaink béklyójába. Mert hogy lehet fogyókúrába kezdeni épp akkor, mikor a lebontott karácsonyfáról egy kosárnyi szaloncukor szabadult fel?! És futni sem lehet januárban, ilyen fagyban/latyakban/esőben/hóban!
Vagyis ha túl nagyok vagy irreálisak az elvárásaink magunkkal szemben, nem csoda, ha gyorsan feladjuk. Tehát: kis, de annál biztosabb lépésekkel előre!
Ne minden feleslegtől akarjunk megszabadulni egyszerre és gyorsan, „csak” heti egy kilótól – így nem fenyeget az a veszély, hogy megdicsőülvén hősiességünkön, a gyorsan leadott feleslegnek a dupláját hízzuk vissza. Egy-két kocka csokoládétól vagy süteménytől sem dől össze a világ, változatos és egészséges táplálkozás mellett heti két-három alkalommal egy kis nassolást is engedélyezhetünk magunknak.
Fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva eleve nehezebben vágunk bele a mozgásba. Sokan rafinált módon ilyenkor hosszabb időszakokra szóló fitneszbérlettel próbálják rávenni magukat a rendszeres sportolásra; nem véletlen, hogy a tornatermek az év fordulója táján kétszer-háromszor annyi bérletet adnak el, mint az év más időszakában. Aztán a kezdeti lelkesedés hamar – rendszerint már az első komolyabb izomláznál – alábbhagy, így az amúgy sem olcsó éves bérletet a kihasználatlanság miatt két hét után méregdrágának érezzük. Indulásképpen az is elég tehát, ha esténként félórát tornázunk otthon, olykor eljárunk uszodába, aztán tavasztól – egyrészt megerősödve, másrészt a változatosság jegyében – kocoghatunk és biciklizhetünk is. Vagy már jöhet a bérlet!
Az újévi fogadalmak közt dobogós a dohányzásról való leszokás elhatározása, amely mondhatni visszatérő motívum az érintettek körében. Merthogy a dohányosok nagy része saját bevallása szerint minden esztendőben szeretne leszokni, de nem tud. Ennek az egyik oka, hogy a nikotinfüggőséggel való küzdelem igen komoly testi és lelki megterhelést jelent, és a nikotin mennyiségének csökkentése elvonási tüneteket okoz. Mielőtt újfent megszilárdítjuk akaraterőnket, tájékozódjunk a különféle segítőeszközökről (a nikotintapasztól a rágógumin és a szopogatós cukorkán át a terápiás cédéig széles a kínálat); ezek ára nem is sok ahhoz képest, amennyit éves szinten dohánytermékekre költünk.
Az emberek nagy részére jellemző, hogy az év vége közeledtével szeretnék a dolgaikat elrendezni. Például többen fordulnak ügyvédhez november–decemberben, és emiatt jóval több válás esik az év elejére. Egyrészt azért, mert az új évvel sokan egy új fejezetet szeretnének nyitni, másrészt pedig az ünnepek alatt sok időt tölt együtt a család, és előfordul, hogy kibuknak olyan problémák, amelyekről eddig nem vettek tudomást.
Százból 76 embernél a szilveszteri pezsgősdugó-pukkanások után fellép a tehetetlenségi effektus. Vagyis száz emberből 76-nak az elhatározásából nem lesz semmi. Eredményt tehát csak minden negyedik ember ért el tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt.
Idén a fogadalmat érdemes „mától” tenni, újra és újra, mindennap. A „holnaptól majd”, a „soha többet”, az „örökre” tett fogadkozások ugyanis görcsössé tesznek és frusztrálnak, a lelkünk pedig ellenáll a fenyegetésnek. Már csak azért is, mert ama bizonyos almaeset óta tudjuk: a teljes tiltás bűnre csábít…