Kinek mondjam el?

EgészségünkUjlaki Ágnes2009. 01. 09. péntek2009. 01. 09.
Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Nem tudom már, hová forduljak a bánatommal, tudom, hogy ön sem tud segíteni, de legalább talán meghallgat. Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel, felneveltünk két fiút, egyiktől két, másiktól egy unokánk van. A kisebbik fiamék fél éve elváltak, sajnos az ő hibájából. Megcsalta a feleségét, ráadásul csúnya, megalázó módon, végül elhagyta egy olyan nő miatt, aki a menyemnek a bokájáig sem ér fel. Nem tudom, mi történt azzal a jó fiúval, de teljesen megzavarodott. Én sírva könyörögtem neki, hogy ne tegye ezt a családjával, de senkire nem hallgatott. A férjem szóba se áll vele azóta. Így hát a menyem egyedül maradt a kislány unokámmal, aki most négyéves. Sajnálom a menyemet, akivel soha egy rossz szavunk nem volt egymástól, és nagyon vágyódom az unokám után. Mert sajnos nyár óta nem láthattam Dórikát. Az anyja nem engedi hozzánk, hiába kérlelem telefonon. Azt mondja, velünk semmi baja, de a fiunk úgy bánt el vele, hogy még az utcánk nevét sem akarja többé kiejteni a száján.
A másik fiamtól van két fiú unokánk, ők már felső tagozatos kamaszok. Őket is nagyon szeretem, de azt a szőke kislányt nem tudom senkivel sem pótolni. (Most is potyognak a könnyeim.) Valaki azt tanácsolta, menjek be a gyámhatóságra, mert a nagyszülőknek is van láthatási joguk. De én nem szeretném hivatalos útra vinni az ügyet, hátha csak ártanék. Bele kell törődnöm, hogy mert a fiam megkergült, azért én is elveszítsem, akit a legjobban szeretek?
Üdvözlettel: Edit mama

Kedves Edit!
Igazán sajnálom az ilyen áldatlan helyzetbe került nagyszülőket, hiszen ők nem tehetnek a család széthullásáról. Menye pedig nem a kislány érdekeit tartja szeme előtt, hanem csak a saját fájdalmával, dühével foglalkozik. Pedig Dórinak soha akkora szüksége nem volt szerető nagyszüleire, mint most. Hiszen gyakorlatilag, legalábbis egyelőre, eltűnt az életéből az apja. S vele tűntek a mama, a papa, az unokatestvérek? Ezt egy négyéves kisgyermek fel sem fogja, de hogy szorongani fog a veszteségtől, a bizonytalanságtól, az biztos. Ezt az édesanyának meg kellene értenie, és felülkerekednie a saját megbántottságán. Különösen azért, mivel önök részéről nem érte őt sérelem. Hiszen kiálltak mellette, pártját fogták, erre emlékeznie kell.
És ez ad reményt rá, hogy ha Klári megnyugszik, akkor a méltányosság érzése felülkerekedik benne is. Hiszen még csak pár hónap telt el a válás óta. A gyámhatóságot én sem javaslom. Legyenek türelemmel, küldjenek neki kedves hangú, szelíd üzeneteket, megértően, szeretettel beszéljenek vele, semmiképpen se fajuljon háborúvá ez a szomorú családi vita.
Üdvözlettel:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek