Nagy puff a jégen

Különösen a kezdők vannak kitéve a kisebb-nagyobb eséseknek, sérüléseknek, főleg akkor, ha nagy mellénnyel és fölkészületlenül vágnak neki a sportoknak. A szakképzett oktató sokat segít az elméleti és gyakorlati fölkészítésben egyaránt – érdemes igénybe venni a segítségét. Mint ahogy nagyon megfontolandók azok a gyakorlatok is, amelyeket már egy héttel a síelés megkezdése előtt célszerű napi egy alkalommal végeznünk, hogy izmaink, ízületeink is fölkészüljenek a speciális igénybevételre. (A gyakorlatok fej-, kar-, váll-, derék-, láb-, térd- és bokakörzésből állnak, továbbá guggolásból való felállásból, derékhajlításból és rugózásból.) A sérülékeny térdet és a fejet külön is érdemes védeni – ez utóbbit védősisakkal.
Ahogy a korcsolyázást vagy a siklást, úgy az esést is lehet tanulni. (Ennek első számú föltétele, hogy ne essünk pánikba.) Nemcsak a sportolóknak érdemes odafigyelni az alábbi jó tanácsokra, hanem mindazoknak, akik a telet nem a szobába zárva töltik, hanem a havas-jeges utakra merészkednek. Ha már elkerülhetetlen, hogy el kell zúgnunk, igyekezzünk úgy lavírozni, hogy fenékre essünk. Ilyenkor értékelődik föl ez a terjedelmes, puha testrészünk, mert jól tompítja az esésből eredő megrázkódtatást. A legveszélyesebb változat a hanyatt esés (különösen a jégen), ezt elkerülendő mindig kissé előredőlt helyzetben haladjunk a korcsolyával, mert így legföljebb elhasalunk. Ha pedig már elkerülhetetlen, hogy essünk, akkor – kezünket magunk elé téve – úgy terüljünk el, hogy a legnagyobb testfelületen érintkezzünk a földdel, mert így a legkisebb a sérülés veszélye.
Bizony megeshet, hogy minden esési tudományunk ellenére is olyan szerencsétlenül puffanunk, hogy annak sérülés lesz a következménye. Rándulás, ficam, törés a lehetséges változatok, amelyek olykor nehezen elkülöníthető tüneteket mutatnak.

RÁNDULÁS. Ekkor az ízületi fej eltávolodik az úgynevezett vápától (ami az ízületi fejet befogadó, csúszós kenőanyagot – ízületi folyadékot – tartalmazó képződmény), a szalagok és az ízületi tok megnyúlnak, de az ízületet alkotó csontok az erőszakos kimozdulás után visszaugranak a helyükre. A megrándult ízület fájdalmas, duzzadt, a bőr alatt lilás elszíneződése is mutatkozhat. A sérült testrész mozgatható ugyan, de csak korlátozottan, a mozgatás fájdalmas. A rándulásos testrészt helyezzük nyugalomba: a lábat polcoljuk, a kart kössük föl. A pihentetés mellett kenőcsökkel is segíthetjük a gyógyulást. Erős fájdalom, terjedelmes duzzanat és jelentős mozgáskorlátozottság esetén föltétlenül forduljunk orvoshoz.

FICAM. Az ízületi fej ez esetben nem eltávolodik, hanem kiugrik a vápából és úgy marad, nem tér oda vissza. Az erőszakos behatást rendszerint a szalagok és az ízületi tok szakadása is kíséri. A sérült ízület láthatóan torzul, alig vagy egyáltalán nem mozgatható. Mindez igen erős fájdalommal is jár, és mindenképpen orvosi ellátást igényel.

TÖRÉS. Igen erős ütés, megrázkódtatás következtében eltörik a csont. A sérült végtag fáj (olykor el is torzul), mozgása korlátozott. Megesik, hogy a tört végek recsegő hangot adnak, ha a balesetet szenvedett ember mozgatni próbálja. A törést kísérő vérzés miatt a környéki szövetek megduzzadnak, nemegyszer vérömleny is mutatkozik. Ellátásában a legfontosabb, hogy a törött végtagot ne mozgassuk, hanem a talált helyzetben rögzítsük. Ha a combcsont vagy a medencecsont sérül, különösen fontos a mozdulatlanság, az ilyen esetekben föltétlenül mentőt kell hívni. Mint ahogy akkor is, ha gerincsérülés gyanúja áll fönn. Ha a sérült nem tudja mozgatni a végtagjait, illetve ha karjait, lábait megsimítva nem érzi egyformának az érintésünket, szigorúan tilos megmozdítani a mentők érkezéséig, mert megbénulhat.