Kinek mondjam el?

Még ma is állandóan versengenek egymással, kinek okosabb a gyereke, ki fogyott le jobban a szülés után, kinek szebb a háza, ki süti a jobb bejglit, és így tovább. Pedig mi egyformán neveltük őket, soha nem juttattunk egyiknek többet, mint a másiknak. De mégis ez megy kicsi koruktól fogva. Néha úgy összevesznek, hogy hetekig nem állnak szóba egymással. Csak az én könyörgésemre békülnek ki, akkor egy darabig sülve-főve együtt vannak, de aztán pár hét múlva újra kezdik. Nem értjük, miért. Hiszen mindkettőnek rendezett az élete, körülbelül egyforma – átlagos – az anyagi helyzete, Julinak is, Icának is két-két gyereke van és becsületes férjeik. A férjek különben nem vesznek részt az örökös háborúzásban, egymással is jól kijönnek. Van úgy, hogy a lányaim éppen nem beszélnek egymással, de a vejeim titokban együtt söröznek.
Már most, előre veszekednek az örökségen! Akárhányszor felhozom előttük, hogy végre egyezzenek már meg, melyiké mi legyen, nagy cirkusz kerekedik. Engem vádolnak, hogy a másiknak jobban akarok kedvezni. Az apjuk ilyenkor bezzeg gyáván kimegy a műhelybe, mert „éppen” dolga akad. Aztán lehet, hogy ők már másnap kibékültek, de én még napok múlva is rosszul vagyok. Mi lesz, ha mi meghalunk? Ezek megölik egymást?
Üdvözlettel: Teréz

Kedves Teréz!
Mi lesz? Hát megegyeznek. Vagy végleg összevesznek. Nem értem, miért kell ezt az örökség témát állandóan felhoznia. Tessék olyan alapos végrendeletet írni, amelynek alapján egyformán részesedik mindkét gyerekük, és aztán ezt a témát lezárni. Úgy érzem, nem arról van szó, hogy gyűlöli egymást a két testvér. Inkább tényleg versengés van köztük, de az is meglehet, hogy az anyjuk szeretetéért. Juli és Ica amolyan se veled, se nélküled testvéri kapcsolatban vannak, ami nem is olyan ritka jelenség nők között. Igen temperamentumosak, úgyhogy a családi lármáért nem kell a szomszédba menniük. (Netán volt honnan példát látni?) Az édesapjuk és a férjeik viselkedése pedig nagyon is hasonló: amíg a nők közt – méghozzá három nő között – áll a bál, a férfiak nyakukat behúzva lapítanak.
Nem látom olyan súlyosnak a helyzetet. Próbáljon többet foglalkozni az unokákkal és kevesebbet a lányaival. Akik szerintem még ötven év múlva is ilyen ellentmondásos testvéri viszonyban lesznek egymással, sok veszekedéssel és sok kibéküléssel. De legalább nem lesz unalmas az életük.
Üdvözlettel: