Szakmásított rémálom

A madárcsontú Elvirát nagyon szerettem. Halk, pontos és pedáns volt. Sose ivott, ebédet se kért, mert napközben csak kávén és cigarettán élt. Mindig ketten álltunk neki a háznak, és közben pletykáltunk az „otthoni” dolgokról. A finom kezű pici nő a dísztárgyakat, fürdőszobai piperéket, könyveket kedvelte leginkább portalanítani. Ha elment, a könyveket újraraktam, mert sokszor fejjel lefelé pakolta vissza őket. Elvira ugyanis se írni, se olvasni nem tudott, épp csak számolni a boltban.
A napokban gondoltam rá, mikor a szakmásított takarításról volt szó a rádióban. Bár nagyon szépen dolgozott, írástudatlansága miatt szegénynek reménye se lenne elvégezni egy féléves tanfolyamot. Pláne olyat, ahol a legmagasabb szintű vizsga a Nemzeti Szakképzési Intézet előtt zajlik. A takarítás ugyanis 2005-től került be az Országos Képzési Jegyzékbe, s akkortól rangos szakma lett.
Elvirának az ecet, az ultra, a bútorfényező, a feltörlőrongy és a porszívó volt a csodafegyvere, s nem lévén járatos a kémiában meg az „eszköztechnológiában”, most igencsak álmélkodna a számára ismeretlen tisztítószereken és az olyan takarítógépeken, mint a gyalogseprű vagy a tárcsás súrológép. A rendszerváltás vicce, miszerint a takarítónő „szennyezéskezelő menedzser”, mára valóság lett. Profi gépekkel, profi módszerekkel, OKJ-s bizonyítvánnyal állnak neki az irodáknak, társasházaknak. A szakma magasiskoláját megkövetelő gyógyszergyárakban, orvosiműszer-készítő üzemekben akár több ezer forintos is lehet az órabér. A cégek mégis panaszkodnak, hogy nehéz jó munkaerőt találni. Újabban meg azért, mert nincs megbízás – sorra ürülnek ki az irodák.
Mióta a családi ház a múlté, hozzám se jár takarítónő. De a műsor után kíváncsiságból felhívtam egy miskolci takarítócéget. Egy négyzetméter 250 forint, de extra tarifás a csempe, ablak, tükör. Egy nap alatt puccba vágják a lakást, úgy 20 ezerért. Fogtam hát egyedül az ecetet, az ultrát, a bútorfényezőt, a feltörlőrongyot meg a porszívót – és igyekeztem a dolog jó oldalát nézni: legalább senki nem forgatja össze a könyveimet…