Kinek mondjam el?

Nekem nincs hasonló panaszom, mégsem érzem rendben a lelkiismeretem. Férjemmel közeledünk a hetvenhez, nyugdíjunk elég jó, de mindketten keményen dolgoztunk negyven évet. Kertünkben sok gyümölcs, zöldség terem, nincs különösebb anyagi gondunk. Minden évben elutazunk egy gyógyfürdőbe, ezek az alkalmak sokba kerülnek, de nagyon jót tesznek mindkettőnknek. Sajnos, a gyermekeink – már negyvenen túli felnőttek – nem mind élnek jól. Különösen az egyik fiunknak sok a gondja, munkanélküli lett, nehezen élnek. Kertes házában kikapcsolták a gázt hátralék miatt, és veszély fenyegeti a villanyukat is. Úgy érezzük, segítenünk kell. Nem kérik, de látom a kétségbeesésüket. Nem is érzem jól magam a négycsillagos üdülőben…

Távollétünkben a nehéz helyzetben lévő fiam vigyáz a házra, ellátja a teendőket – mi meg kifizetjük az elmaradt villanyszámláját, és szeptemberben megvesszük középiskolás unokánknak a könyveket, füzeteket. Egyiket sem kérik, de mit tehetnénk? Azt hiszem, most ilyen a világ, ezért a családoknak össze kell fogniuk.
Üdvözlettel:
egy nagymama a sok közül

Kedves Asszonyom!
A kulcs az utolsó mondatában van. Igen, a családoknak össze kell fogniuk, ha tehetik. És ne higgye, hogy ezzel ellentmondok a múltkori válaszomnak, hiszen teljesen más a kettejük esete. Korábbi levélíróm gyermekei követelőztek, indulatos megjegyzéseket tettek anyjukra, vitatták a jogát még a fodrászra is. Az önök helyzete más, hiszen fia nem kér semmit, a segítséget pedig meghálálja viszontsegítséggel. Azt gondolom, így működik egy normális család. Természetes, hogy egy édesanya, édesapa nem hagyja cserben a gyermekét. De persze ennek is van határa. Egy-egy nagyobb számla kiegyenlítése belefér, de a felnőtt gyermek eltartása már nem. Önöknél persze nem is erről van szó.

De semmiképpen se legyen lelkiismeret-furdalása az évi egy gyógyfürdőzés miatt. Ennyi igazán kijár a sok-sok munka után, és ez az egészségi állapotukhoz is szükséges. Annak alapján, amit a fiáról ír, biztos vagyok abban, neki meg sem fordul a fejében, hogy ezt sajnálja önöktől. Ő olyan embernek tűnik, aki hálás azért a segítségért, amit kap, s ez így van jól. Amúgy pedig talán egyszer eljön az az idő is, amikor nem a nyugdíjas szülők segítik a középkorú gyermekeiket, hanem fordítva. Ma azonban még ez a gyakori, hiszen sok családban az egyetlen biztos jövedelem a nyugdíj…
Üdvözlettel: