Pettyes rétes

Kinn meleg őszi este volt, benn a házban szinte forróság a felfűtött kemencétől. Panni észrevette, ami a nagyi rossz szemét elkerülte: a melegtől megélénkült legyek először csak köröztek a lámpa körül, majd néhányan megültek a belisztezett deszkán. A nagyi orrára csúszott szemüveggel rátette a tésztahalmot, és sodrófával óvatosan szétterítette a nyersen is jóízű tésztát. Amibe az összes légy beleragadt. Szólt is érte, ám nagyanyja leintette: ilyenkor már nincsenek legyek, az ablakrésekben döglődnek. Biztos a mákhoz áztatott mazsolából pergett véletlenül néhány az asztalra, azt hitte légynek. Majd a tésztát vastagon megkente töltelékkel, és óvatosan összehengergette a legyekkel együtt, melyek persze nem tudtak a tésztából kikecmeregni. A tekercs a kemencébe csúszott.
 

Úgy másfél óra múlva (mialatt Panni kint Dugó kutyával játszva még mindig a ropogósra sülő legyeken sajnálkozott) a nagyi a szép aranyszín tekercset előhúzta, és szólt a lánykának: vigye fel a nagy házba, mert az anyjához most vendégek is jöttek. Panni lerakta a még meleg mákos rétest az asztalra, mondván, ez most közös művük a nagyival, amihez mindenki gratulált. Az egyik vendég hölgy még meg is dicsérte őket, amiért annyi benne a mazsola, hogy még a héjára is jutott.

Panni dünnyögött valamit róla, hogy nagyi a kőttesnek mindig megadja a módját. De mikor felvágták a kalácsot, köszönte szépen, nem kért belőle. Azt mondta: eltelt a szagával…