Kaptárlevegő a méhesházban

Vásárosnaményt nyugati irányban elhagyva pompás nyírségi tájra érünk. Az út két oldalán homokdombok végtelen sora, haragoszöld akácerdők, köztük régi, már elöregedett gyümölcsösök – a méhészek paradicsoma e vidék. Jönnek is, mint a jó kútra, főleg akácvirágzáskor, utána veszik a sátorfájukat, és mennek haza Békésbe, Biharba, Borsodba – ki hova. De azért maradnak is persze. Mint a naményi Gerzsenyi család, melynek itt, az Ilkre vezető országút közelében van a méhészete lassan tíz esztendeje. Valamikor almás volt erre, de amikor elöregedett, felhagytak a művelésével. Aztán Gerzsenyi László és felesége, Angelika vette kezelésbe a területet. Többek közt hársfákat telepítettek a homokra, melyek ma már javában virágoznak és csalogatják a méhek millióit.

– Három családdal indultam, de a telet csak egy vészelte át, úgyhogy máris majdnem befuccsolt a méhészet – eleveníti fel mosolyogva a kezdeteket a családfő, aki alighanem beregdaróci anyai nagyapjától örökölte a méhek iránti szenvedélyét. – Az öreg hatalmas szál, több mint kétméteres ember volt, s ha valahol verekedés tört ki a faluban, csak neki szóltak, hogy le kéne csillapítani az indulatokat. Le is csillapította. De ha a kertben felvett a földről egy szilvát, előbb óvatosan leszedte a rajta lévő méhet.

A házaspár ma százhatvan kaptárral méhészkedik. Fő profiljuk természetesen az akácméz, hiszen mégiscsak Szabolcsban vagyunk, de a családfő rendszeresen felkeresi például a hajdúsági napraforgótáblákat is. A méz jó részét ők maguk adják el, vásárok, piacok rendszeres árusítói, de előszeretettel járják a különféle rendezvényeket, gyermekintézményeket is, hogy népszerűsítsék a mézet, a kaptártermékeket, megismertessék a virágpor, a propolisz, a méhpempő, a méhkenyér, a viasz jótékony hatását, a gyógyításban betöltött szerepét.

A mézzel, valamint más méhészeti termékekkel gyógyításnak neve is van: apiterápia. Évezredes a hagyománya, egy ideje pedig újabb formája is terjed, főleg Német- és Oroszországban, ám most már nálunk is kezdenek megjelenni az úgynevezett méhesházak, ahová befekszik az ember, s hamarosan megszűnik számára a külvilág. Az általában tíz-tizenöt négyzetméteres faház három oldalán felhajtható ágyak vannak, azok alatt pedig méhekkel teli kaptárok. Az ágy és a ház is védve van a méhektől, közvetlen fizikai kapcsolatuk nincs az emberekkel, hiszen biztonságos rostaszövet fedi a kaptárokat. Tehát nem arról van szó, hogy ráeresztenek százezer méhet az ágyakon fekvőkre, akik majd a csípésektől meggyógyulnak, hanem a kaptárlevegő meg a méhek zümmögése, az általuk keltett biorezonancia gyógyít. A módszer kidolgozói és alkalmazói szerint többek között légzőszervi és allergiás betegségben, depresszióban, szív- és érrendszeri kórokban szenvedőknek ajánlott, de azoknak is, akiknek ízületi gyulladása van, vagy egyszerűen túldolgozták magukat. Száz százalékban egészséges, fájdalommentes a kezelés, s ami nem mellékes: teljesen gyógyszermentes.

– Kipróbáltuk mi is, valóban segít az embereken. Általában egyórás bent tartózkodást javaslunk, amit többször meg lehet ismételni – mondja a háziasszony, akit, mint oly sokakat, nagyon megviselt a Covid időszaka. Több mint két évtizedet dolgozott az egészségügyben, mielőtt belevágtak volna a méhesházas történetbe, de menet közben több tanfolyamot is elvégzett, tapasztalatszerző utakra járt, hogy kellő biztonsággal fogadhassák az érdeklődőket. Akik akár szállásra is lelhetnek a méhészet területén, hiszen Gerzsenyi László csinos, teraszos kis házat is épített az akácosok szomszédságában.