Divatos és szükséges

A fogszabályozásban előforduló eltérések kialakulásának hátterében több ok is áll­hat. Léteznek örökletes tényezők, valamit meghatározó az az evolúciós tendencia, mely során az emberi test a puhább ételek rágására egyre kisebb fogívek létrehozásával reagált. Ezzel összefüggésben gyakrabban alakulnak ki foghiányos állapotok (például kismetszők vagy kisőrlők hiányoznak). Továbbá az olyan rossz szokások, mint a szájlégzés, az elhúzódó ujjszopás vagy cumizás megzavarhatják az állcsontok és a fogívek fejlődését azáltal, hogy a nevezett területet körülvevő izomegyensúlyt felborítják – fejti ki dr. Ju­­hász Fanni, a DentalKópé Gyermekfogászat fogszabályozó és gyermekfogszakorvosa. 
– Az eltérések lehetnek a fogazatban található, illetve az állcsontot érintő szabálytalanságok. Az első esetben javarészt a frontfogak torlódása, fogak-fogívek közötti méretaránytalanság, a fogak rossz pozícióban történő előtörése jellemző. Ezeknek a problémáknak a megoldása viszonylag egyszerűbb. Az utóbbinál az alsó és a felső állcsont egymáshoz viszonyított helyzete kóros valamely irányba. Az alsó állcsont növekedését kedvezően befolyásolni pubertáskorban tudjuk. De a felső állcsont szabálytalanságait is a megfelelően helyre lehet állítani hagyományos, konvencio­nális fogszabályozással. Ez utóbbi esetben az úgynevezett állcsont-ortopédiai kezelés alkalmazása 9–11 éves kor között a legoptimálisabb. Később ugyanis a felső állcsont körül futó csontvarratok elkezdenek csontosodni. Ennélfogva az ott található kötőszövet nyújtására, amely az állcsontmozgatás lényege, egyre kevésbé nyílik módunk – részletezi lapunknak a szakember. Megjegyzi, hogy a műtéti beavatkozás szintén megoldást jelenthet a problémára. A nagyobb, drasztikusabb lépések azonban elkerülhetők az idejében történő kezeléssel. Zömében ezeket az eltéréseket is megfelelő mederbe terelhetők fogszabályzóval tízéves életkorban. Nyolc évvel később viszont már csak műtéti úton lehet helyrehozni. 
A páciens fogsorának és a probléma függvényében számtalan fogszabályozó készülék alkalmazható. A maradó fogaknál javarészt állandó, rögzített eszközt használnak, de manapság egyre elterjedtebb a láthatatlan fogszabályozó alkalmazása is. Bár a fiatalok, akik divatosnak találják a hordását, nem feltétlenül ezt preferálják. A kivehető típusok alkalmazásakor lényeges a rendszeres viselés a jó eredmény eléréséhez. Ezek közül a legegyszerűbbek a szilikonkészülékek, az úgynevezett myofunkcionális trénerek, amelyek az izomhatásokon keresztül tudják a fog- és állcsontfejlődés eltéréseit megfelelően kezelni. 

A fogazatban meglévő szabálytalanságok megállapítását követően egy-két héten belül felkerülhet a készülék. Viseleti ideje a probléma mértékétől és a kezelés céljától függ. A rögzített fogszabályzót átlagosan egy-két évig hordják a páciensek, amelyet havonta aktivál az orvos. Állcsonttágítás esetén két-három hétig a szülők végzik a tágítást, amelyet ez idő alatt hetente kontrollálnak a szakemberek. Fél évig fenntartják a készüléket, hogy a megnyújtott kötőszövet csontosodni tudjon. Kivehető eszközt jellemzően hathetente, a myofunkcionális tréner esetén általában háromhavonta ellenőrzik a fogsor állapotát. 
– Akadt egy négyéves páciensünk, aki keresztharapás problémájával kereste fel a fogászatunkat. A szabálytalanságot hamar, hatékonyan korrigálni tudtuk szilikon fogszabályzó alkalmazásával – hoz egy szemléletes példát. Kifejti, hogy tejfogaknál vagy vegyes fogsornál (az előbbiek és a maradandók együttes előfordulása) is tudnak sikereket elérni. Minél korábban avatkoznak be valamilyen funkciózavar esetén, annál eredményesebb tud lenni a kezelés. 
Rögzített fogszabályozó felhelyezését megelőzően szükséges a fogakat rendbe tenni, ugyanis a készülék viselése mellett nincs mód fogászati beavatkozásra. Ezen idő alatt a szokásosnál is nagyobb gondossággal kell a fogakat tisztítani. Az eszköz hordásához olykor társulhat fájdalom, feszítő érzés, érzékenység. Azonban a rövid távú kellemetlen érzés elviselhető, amikor a tartósan egészséges, ép fogazat a cél.