Ginától rettegve

Korunk fájó aktualitását feszegeti a Schwecht­je Mihály által írt és rendezett darab: az iskolai és iskolán kívüli bántalmazás (bullying) témakört járja körbe. Ráadásul az előadás olyan megtörtént eset alapján készült, ami minden család rémálma!

A középosztálybeli, vidéken élő Boros házaspár (Török-Illyés Orsolya és László Zsolt alakításában) egy este épp áthívta vacsorára egykori barátjukat, az azóta befolyásossá vált vízilabdaedzőt (Schneider Zoltán), amikor is az éjszaka közepén egy nyomozónő állít be hozzájuk és közli: élsportoló gimnazista fiukat, Ákost (Nagy Márk) és vele együtt az egész vízilabdacsapatot letartóztatták. A fiúk Gina nevű partidrogot tettek egy kiskorú lány italába, azután az elkábult áldozatot levetkőztették és fényképezgették, majd a kompromittáló fotók felkerültek az internetre – már ha a fiúk tovább nem mentek…

A fiúk tette nem más, mint csoportos szexuá­lis abúzus, azaz bántalmazás, visszaélés a helyzettel.

A kisvárosban hamarosan mindenki tudomást szerez az esetről, a szülők pedig harcba kezdenek a fiuk védelmében. A közvélemény nem kíméletes – senkivel sem. A bűn és a felelősség kérdéseit feszegető történetben azt követhetjük végig, hogy ebben az extrém élethelyzetben a családtagok hogyan szembesülnek egymással, végeredményben pedig önmagukkal. Boroséknál elsőre egy átlagos értelmiségi-vállalkozói családot látunk, akik a boldogulás és moralitás mezsgyéjén egyensúlyoznak. Nincsenek náluk szekrényből kidőlő csontvázak, „csak” apró kompromisszumok, megalkuvások, árulások – mégis, összességében valahogy semmi sem az, mint aminek a külvilág felé és maguknak mutatják. Kiderül, a családtagok mennyire nem vagy rosszul ismerik egymást, épp ezért állnak a szülők a fiuk tette előtt értetlenül, e miatt­ hangozhat el az a mondat:

Később világossá válik az is, hogy a vízilabdázó Ákos inkább csak testileg erős, de az igazi felelősségvállaláshoz gyenge.

Az előadás drámai csúcspontja az a jelenet, amikor a homályos ügy áldozata, Bogi (Hajdu Lujza) az édesanyjával beállít Ákosékhoz, hogy a fiúval beszéljen. Tőle szeretné megtudni, pontosan mi történt azon a bulin. Nem emlékszik semmire, csak a megalázó fényképeket ismeri, ezenkívül a még inkább megsemmisítő reakciók­kal találkozott: a közösség és az online közönség őt illető jelzőivel. Lassan, monoton hangon beszél, és amikor végül kiborul, az édesanyja (Moldvai Kiss Andrea) zavartan vonszolja ki a házból. Ákos anyja mindeközben dermedten ül, míg a tétován álldogáló apja groteszk udvariassággal odébb tesz egy bútort, hogy a lehető legrövidebb úton távozhasson az összeomlott lány…

Úgy tűnik, minden rosszul van itt: a család és a város, a férj és a feleség, a szülő és a gyerek, a barát és a kolléga. A darab egésze sötét képet rajzol – és a szünidő kezdetén, az időmilliomos, bulizni vágyó fiatalokra gondolva mindez valahogy még félelmetesebb, tényleg minden család rémálmává válik…