Ha elmarad a láthatás

Kedves Gabi! 
Egy érzelmileg és fizikailag bántalmazó házasságból léptem ki másfél évvel ezelőtt. A kisiskolás korú két gyerekünk mentális egészsége érdekében nem maradt más választásom, és ezt azóta sem bántam meg. 
A volt férjem minden szerda délután-este és kéthetente hétvégén lehet a fiúkkal, erről szól a bírósági határozat, de mondtam neki a válás során, hogy ezenkívül is tölthet velük pluszidőt, ha előtte megbeszéljük. E helyett még ezekkel a lát­hatási lehetőségekkel sem él, a szerdákat most már mindig lemondja, és a hétvégéi is kétségesek az utolsó pillanatig. 
Pár napja erőt vettem magamon és megkértem a volt anyósomat, hogy beszéljen a fiával: ha folyton kihagyja a szerdákat és egyre többször a hétvégéket, a gyerekeknek tesz rosszat, azt érzik, hogy az apjuk nem kíváncsi rájuk. Így végképp el fog távolodni a fiúktól – megjegyzem, most sem felhőtlen a viszonyuk. 
Jót akartam mindenkinek, erre az anyósomtól olyan fejmosást kaptam, mint még soha senkitől! A láthatás nem kötelező, a nők feladata a gyereknevelés, ne akarjam másra sózni az én dolgomat. Amúgy is én tehetek róla, ha a férjem vert és érzelmileg bántalmazott, szerinte meg kellett volna hunyászkodnom és egyben tartani a családot bármi áron. És ha már nem így tettem, akkor húzzam meg magam, és örüljek neki, hogy az apjuk egyáltalán elviszi néha a fiúkat. 
Egyébként az exem láthatáskor a fiúkat mindig az anyósomékhoz viszi, ott esznek, szinte ott töltik az egész napot, csak aludni mennek az apjuk új otthonába. Program, élmény, utazás szinte semmi. Ez sem tetszett eddig, viszont azt még nehezebben nyelem le, hogy a másik oldalon mindenért engem hibáztatnak, és a volt férjem felelőtlen szülői magatartását tekintik normálisnak. 
Nem hiszem, hogy bármi javulást tudnék elérni azzal, ha a gyám­hivatalhoz vagy a bírósághoz fordulnék. Igazából csak szerettem volna kiírni magamból az ér­­tet­­len­­sé­gemet: hogyan lett ilyen apa az egykori szerelmem?! 
Üdvözlettel: Edit 
 
Kedves Edit! 
Nincs értelme választ keresni erre a költői kérdésre. Ezentúl csak előre tekintsen, és ne engedje lehúzni magát egy percig sem az anyósáék korlátolt világképe által, láthatóan így is sok a vesztes ebben a válásban. 
Az apjukkal vagy nélküle, de ön álljon mindig sziklaszilárdan a fiúk mögött. És faragjon belőlük úriembereket, akik tisztelik a nőket, majdani társukat. Sok erőt kívánok ehhez! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]