Minden tabu ledőlt

Napjainkban már furcsálljuk, hogy a várandós nők évszázadokon keresztül rejtegették állapotukat. Mi lehetett ennek az oka? Az egyik lehetséges magyarázat a szexualitás tabusítása: hiszen aki gyermeket vár, biztos, hogy szexuális életet él. De az is szempont lehetett, hogy a terhességet számos babona övezte: nem vásárolták meg a babakelengyét, mielőtt a gyermek megszületett, hiszen meg kellett várni, hogy egészségesen a világra jöjjön. Tehát a nagy gyermekhalandóság is magyarázatul szolgálhat arra, miért rejtették a nők az állapotukat. 
Kifejezetten kismamaruhákat a XX. század elejétől kezdve terveznek és gyártanak, az úttörő e tekintetben az USA volt. A kötényruha számított a legnépszerűbb viseletnek a leendő anyukák között az 1970-es években. Ezt váltotta fel a kertésznadrág, amelynek farmerváltozatát viselték később is. Az 1960-as években a kismamaruhák szürke vagy barna anyagból készültek. A Tolna Megyei Népújság ezt a színválasztást kifejezetten javasolta is, mivel „az élénk színekkel éppen az ellenkező hatást érjük el, mint amit a nők ebben az állapotban el akarnak érni, mert az élénk színekkel felhívjuk az alakra a figyelmet, ahelyett, hogy takarnánk”. 
Az 1970-es évek elején a bolti választék nagyon szűkös volt, így sok kismama maga varrta vagy varratta a terhesruháját – írta 1973-ban a Népszabadság. Mivel akkor a népesedéspolitikai határozat célja volt a gyermekszületések számának növelése, ez kihatott a kismamaruhákra is: nagyobb választék lett az üzletekben, fiatalosabb színösszeállítással, kockás és csíkos anyagból. 

1974-ben még nagy felháborodást keltett a Magyar Ifjúság olvasói között, amikor a lap arról írt, hogy a kismamák viselhetnek farmert is, sőt, akár farmeröltönyt. A Női, Gyermekruha és Nagykereskedelmi Vállalat (Nörenvé) divatbemutatóján láthatták először e modelleket. Több olvasó megjegyezte, hogy leendő anyaként nem illendő farmert viselni. 
A 2000-es évek elején már fontos volt, hogy a kismama divatosan és praktikusan is öltözzön. A várandósok szerettek úgy vásárolni, hogy a ruhákat esetleg később is fel tudják venni. Erre alkalmas volt a mell alatt húzott modell. A tunika vagy blúz és a kismamanadrág volt akkoriban a legdivatosabb. A kismamanadrág dereka gumis, ruganyos anyagból készült, így kényelmes viseletnek számított. A ruhák mérete szabályozható volt, így egyes darabokat a várandósság kezdetétől egészen a végéig viselni lehetett. A legmenőbbnek akkoriban a Formes kismamaruházat számított, mely francia divat szerint készült. Lehetett választani alkalmi és nappali viseletet, sőt kismama-fürdőruhát is. Mindez újdonságnak számított az idő tájt hazánkban. 
A felszabadult kismamaság tekintetében sokat köszönhetünk Demi Moore amerikai színésznőnek is, aki 1991-ben a Vanity Fair címlapján mutatta meg magát terhesen, jóformán anyaszült meztelenül. Óriási felháborodás és elismerés is fogadta akcióját, és sokat segített a nőknek abban, hogy bátran és büszkén vállalják állapotukat. 
Manapság már nemcsak bármit viselhet a kismama, hanem készülnek számukra koktélruhák is, járhatnak strandra akár kétrészesben, és sokan fotózáson örökítik meg azt az időszakot, amikor gyermeküket várják. Akár csipkés fehérneműt is felvesznek a képek készítésekor. Úgy tűnik, minden tabu ledőlt ezen a téren is. Mintha a pocak hangsúlyozása azt is jelentené, hogy a leendő anyuka azt üzeni környezetének: boldog vagyok, örüljetek velem. 
 

Az a bizonyos elhíresült címlap