Párkapcsolati dilemmák

Kedves Gabi! 
A harmincas éveim végén járok, Budapesten élek és dolgozom. A párommal két hónapja vagyok együtt, internetes társkeresőn jöttünk össze. Ő egy másik európai országban él és dolgozik tíz éve. Eddig megoldottuk a személyes találkozást szabadságokkal: először ő jött haza, és nálam együtt töltöttünk egy hetet, majd én mentem ki hozzá másfél hétre. Minden tökéletesen működött köztünk 0–24-ben, nagyon örülünk az egymásra találásnak. 
Csakhogy a szabadságaink végesek. A vendéglátásban dolgozó párom (a szabadnapjaival sakkozva) ezentúl körülbelül öt-hat hetente tud hazajönni egy hétre, de én akkor is csak vasárnap és esténként érek majd rá, hiszen dolgoznom kell, fodrászként előre tele a naptáram. 
Beszéltünk az összeköltözés lehetőségéről, és három opció van. 1. Táv­kapcsolatban maradunk még egy darabig. 2. A párom hazajön és nálam lakunk Budapesten. Nagy dilemma, feladja-e a külföldi életminőségét, tudva, hogy itthon lé­­nye­­gesen kevesebbet keres majd a szakmájában. 3. Én költözöm ki hozzá külföldre. Szívesen mennék, de az visszatart, hogy szeretem a szakmámat, és kemény munkával építettem ki a mostani vendégkörömet. Ezenkívül elég gyenge a nyelvtudásom, és így csak olyan melót találnék külföldön, amit nem végeznék szívesen. 
A távolságot már most elég rosszul viseljük. Augusztus végén hazautazik hozzám, döntést kell hoznunk, hogyan tovább. Szeretném addigra átgondolni, melyik a legjobb opció. Ön szerint melyiket válasszam? 
Üdvözlettel: Kinga 
 
Kedves Kinga! 
Erre a rendkívül súlyos kérdésre egyedül ön hozhatja meg a választ. Legfeljebb szempontokat sorolhatok önnek, amiket érdemes mérlegre tennie a jó döntés érdekében. Ilyen például a két hónapnyi ismeretség. Bevallom, én egy óvatos duhaj típusú ember vagyok, én biztosan csak egy megalapozott, stabil kapcsolat esetén gondolkodnék hasonló lépéseken. De most természetesen önnek kell éreznie, hogy építkezhet-e erre a társkapcsolatra, kiépült-e már akkora bizalom, hogy bármelyikük feladja a másikért a munkáját és az otthonát. 
Visszaolvasva a sorait: végül is az 1. opció felé „tolom” önt. Talán nem ártana még egy kis időt együtt tölteni, a távkapcsolat adta lehetőségeket kihasználva egymást jobban megismerni. Így remélhetőleg idővel könnyebben hozzák meg a legjobbnak tűnő döntést. Sok boldogságot kívánok önöknek! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]