Testépítő szupernagyi
A test, az izomzat nem felejti el a hosszú éveken át belefektetett munkát. Így történt ez az idén 81. életévét betöltő Rákoskertiné Pál Teréznél is, aki heti háromszor másfél órás edzéseket végez a konditeremben. Jól szolgál az egészsége, s szellemileg is fitten tartja, hogy rendszeresen jár közösségbe.
Fotó: Németh András Péter
Fotó: Németh András Péter Mindig motiválta, hogy mit tud kihozni magából. Ugyan ma már centisre duzzasztotta az izmait, karcsú (meglehet 48 kilogramm), erős testalkata mit sem változott az évek során. A korral járó tipikus betegségek sajnos őt sem kerülik el. Az időjárás-változások miatt a vérnyomása gyakran ingadozik, s régebb óta enyhe szívritmuszavarral él, amelyet rendszeres testmozgással jól karban tud tartani. Párjával eljárnak táncolni, és szeret sétálni a szabadban – ő a jó példa arra, hogy a nyolcvanadik életéven túl is lehet teljes, kiegyensúlyozott életet élni.
Barátnői, családja gyakran aggódva kérdezik, „ugyan, miért csinálod?”, s a válasza egyszerűen az: mert jólesik. Állandó vendég az újpalotai fitneszteremben, ahol többen barátként üdvözlik őt. Kora reggel kezdi az edzést. Először mellre és karizomra erősít, aztán következnek a has- és a lábgyakorlatok. Második napon a combformálással folytatja, majd a hát, a has részeit dolgozza meg. 2019 óta jár ide. Először furcsán néztek rá, de látva erejét, kitartását, elismerő szavakkal dicsérték munkáját, egykettőre berkeikbe fogadták. Sosem dolgozott személyi edzővel, az állandó gyakorlatok a zsigereiben rejlenek.
Szerencsésnek érzi magát, mert édesanyjától, aki 89 évet élt egészségben, jó géneket örökölt. Sosem számított nagy étkűnek, az elhízás nem fenyegette őt. Sportiskolába járt, ahol jó kondícióban lévő lányként egyből beválogatták a tornacsoportba. Szerette a szer- és a talajtornát. Eredményesen szerepelt kerületi versenyeken és országos tornabajnokságokon is.
Szakmunkásképzőben pék szakmát szerzett 1956-ban, ebben kezdett dolgozni. De ez a fajta munka igénybe vette a csuklóját. S mivel akkoriban még mindig rendszeresen tornázott, úgy döntött, nem teszi tönkre a kezeit. Rövid időre porcelánfestőnek állt, majd 1964-ben a Budapesti Elektromos Művekhez (röviden Elmű) került. Először raktárban, később adminisztratív területen tevékenykedett. Pénzügyi csoportvezetőként, 2004-ben ment nyugdíjba.
Tizenkilenc évesen ment férjhez, s három gyermeke született: Lajos, Jolán és György. Az édesanyai teendői mellett nem járt el edzeni, hanem otthon súlyzózott, fekvőtámaszokat csinált, s a családdal nagyokat túráztak a budai hegyekben. Nem tudatosan, de ösztönösen megszerettette velük is a sportot.
Igaz, rövid megszakításokkal, de a mozgás a mindennapjai része maradt. Egy időben úszott, és eljárt táncolni Jolánnal. Történt egyszer, hogy izmos férfiak megszólították a csinos lányát. Egyből szemet szúrt nekik az anyuka jó kondíciója. Lecsábították őt az edzőterembe, ahol testépítő bajnokságokról készült fotókat mutattak neki. Az akkoriban Magyarországon még gyermekcipőben járó sportág versenyein finoman kidolgozott izomzatú, arányosan nőies hölgyek pózoltak. Teréz kedvet kapott a testépítéshez. Erősíteni 1983-ban kezdett. Sportos testalkatából rendkívül rövid időn belül szép izmokat formált. A fitneszterem vezetője rábeszélte, hogy induljon versenyen. Némi habozás után igent mondott. A fegyelmezetten végzett gyakorlatok, a szigorú diéta nem bizonyultak hiábavalónak. Legjobb eredményeiként említi a magyar bajnoki arany- és bronzérmet. Sikerei után hamar felhagyott a megmérettetésekkel, ennek ellenére tovább edzett.

Más hobbit talált, ezzel újabb célt tűzött maga elé. Erőemelő és fekvenyomó versenyekre járt. 75 kilogramm volt a legtöbb súly, amit ki tudott nyomni. Az akkori 50 kilós testsúlya, 155 centiméteres magassága mellett becsülendő eredmény ez. S ha még nem elégedne meg ennyivel az olvasó: Teréz ma is kinyomja a harminckilós súlyt.
A fitneszterembe, ahová jelenleg jár, unokája csalta le azzal a kéréssel, hogy „nagyi, ugyan, mutass már néhány gyakorlatot”, s ő boldogan húzott újra edzőruhát. Sokat erősít, de mértékkel és jólesően. Persze akadnak olyan napjai, amikor fáj a válla, a lapockái. De neki ez csak újabb indok a sportolásra. A „most nem megy”, „nem esik jól” érzést le kell győzni – mondja nemes egyszerűséggel. Hozzáteszi, ha másért nem, akkor azért, mert már kifizettük a havi kondibérletet.
Egyszer a karbirkózást, vagyis szkandert is kipróbálta a szupernagyi. Szívesen tornáztatja elméjét rejtvényfejtéssel, vagy mozgatja át egész testét rock and roll-estek alkalmával. Nyugdíjasan kezdett túrázni a Tátrában, és bebarangolta az ausztriai hegyeket. Aktívan tesz a testi-lelki jólétéért. A legkedvesebb sporttevékenység számára pedig az, ha a kezeiben tarthatja a súlyzókat. Ellentmondást nem tűrve mondja, ő bizony folytatni fogja az edzéseket, amíg csak erővel bírja…