Csodaszer a trópusokról

Marokkó fővárosának, Rabatnak eldugott kis utcáin sétáltam. Az óváros mesterien faragott kapui­ra színes szőnyegeket terítettek, a nem mindennapi szőttesek az Atlasz-hegységben élő asszonyok keze munkáját dicsérték. A szokásos nyüzsgés még nem töltötte be a riadokat, lustán indult a vasárnap reggel. 

Az egyik, krémeket és fűszereket árusító boltnál megálltam nézelődni, az eladólány épp valamilyen olajat sajtolt a vevőjének. Az asszony letette a földre a csíkos vászontáskáját, ami tele volt tenyérnyi, még meleg lapos kenyérrel, és mivel Marokkóban ez a világ legtermészetesebb dolga, mielőtt hazament volna, argán- és kókusz­ola­jat préseltetett frissen. 

Gondoltam, ezt én is kipróbálom, és kértem egy kis üvegnyi kókuszolajat. A fiatalasszony szezámmagot lökött a préselőbe, azzal tisztította ki belőle az argánolajat, majd egy lapát szárított kókuszt öntött bele, alátette a kis üveget, a szűrőt meg a tölcsért, és pillanatokon belül kisajtolta a zsírt. Egy pumpás nyomót csavart a tetejére, ráragasztotta a bolt címkéjét, és 800 forintnyi dirhamért megkaptam a bőrápolómat.  

A szűz és a szűrt 

A ránk maradt, hagyományos orvoslással foglalkozó könyvek szerint az érett kókuszdió húsának megszárításából és kisajtolásából nyert zsiradék a trópusi és tengerparti régiók gyógyító gyakorlatainak mindig is az egyik fontos alapanyaga volt. Az olajat, gazdag lipidtartalmának köszönhetően, gyulladáscsökkentő és bőrpuhító tulajdonságai miatt hasznosították. Az ókori társadalmak, például az egyiptomiak sebgyógyító képessége miatt égési sérülések enyhítésére használták, emellett fényvédőként és hidratálóként is bőségesen kenték bőrükre, így a kókuszolaj a mindennapi egészség- és szépségápolás kötelező része lett. 

Ma a kókuszzsír két alapvető fajtáját különböztetjük meg: a szűz és a szűrt típusú kókuszzsírt. Mindkettő úgynevezett hideg sajtolásos eljárással készül, hogy a kókuszdió összes pozitív tulajdonsága és a benne lévő jelentős ásványi anyagok, mint a kálium, kalcium, foszfor, cink, vas, magnézium megmaradhasson. A szűz olaj jellemzője, hogy mind illatában, mind ízében érződik a friss, kókuszos jelleg, míg a szűrt változat az íztelenítési-szagtalanítási eljárásnak köszönhetően egy teljesen semleges ízű és illatú termékké válik.  

Gyümölcs az élet fájáról  

A Fülöp-szigetek a világ legnagyobb kókusztermelője, nem csoda, hogy a kókuszolaj itt is a népi, gyógyító szertartások fontos eleme, különösen a hilotban, azaz a hagyományos filippínó masszázstechnikában alkalmazzák az élet fájának tartott kókuszpálmát. Habár a hilot teljes mértékben Fülöp-szigeteki, befolyással volt rá a tradicionális kínai gyógyászat, az indiai ájurvéda és a perzsiai unani-tibb is. Olyan hagyomány, amit generációról generációra adtak tovább a családok, alapvető koncepciója pedig az, hogy az egészséget az egyensúly és harmónia által lehet megőrizni. A hilot alkalmazása során a terapeuta a test érintésével beazonosítja azokat a területeket, ahol energia­egyen­súly-hiány alakulhatott ki. Ezt követően személyre szabott módon megszünteti az egyensúlyhiányt, vagy enyhít rajta. A hilot masszázsnál a kókuszolaj nem csupán a kezeléshez szükséges kenőcs, de a masszőr kezét is melegen tartja. Ráadásul a helyiek szerint citromfűvel keverve természetes szúnyogriasztóként szolgál, ami a trópusi környezetben élve a dengue-lázat terjesztő moszkitók ellen is tökéletes fegyver.  

Ezeréves bölcsesség  

Nem meglepő, hogy mint annyi, csodaszernek kikiáltott terméket, a kókuszolajat is hol felkapja, hol ledöngöli az épp aktuális trend. Bár egyre inkább terjednek a széles körű egészségvédő, gyógyító hatásairól szóló írások, beszámolók, ám az orvosok azzal érvelnek, hogy ezek legtöbbje tudományos bizonyítékok hiányában nem megalapozott. 
Azt tudjuk, hogy a kókuszolaj vagy kókuszzsír úgynevezett MCT-zsírsavakat, azaz közepes hosszúságú zsírsavakat tartalmaz, melyek jellemzője, hogy a hasnyálmirigy lipázhiánya, illetve csökkent termelése esetén is jól és gyorsan felszívódnak. Megemésztésükhöz és a szervezet általi felvételükhöz nem kell epesav az említett felszívódási mechanizmus miatt. 

Ennek köszönhetően a kókuszolaj az olyan zsíremésztési, zsírfelszívódási zavarral együtt járó betegségek, mint a máj vagy a gyulladásos bélbetegségek diétás kezelésében kiválóan alkalmazható, valamint az alultápláltság megelőzésében is segít többek között hipertireózis, cöliákia, vagy rövidbél-szindróma esetén. Orvosi alkalmazására széles lehetőség lenne, legyen az az elhízás elleni küzdelem, vagy épp a daganatos megbetegedések. 

Az International Food Infor­mation Council Foundation beszámolója szerint például az emlőrákos betegekkel végzett vizsgálatban a kókuszolajat kapó csoportban jobb életminőségi mutatókat találtak a kontrollcsoporthoz képest. Ugyanezt a pozitív változást tapasztalták, amikor elhízott nőket és férfiakat vizsgáltak, a szűz kókuszolajat fogyasztók esetében jelentős derékméret-csökkenés következett be hat hét után. Bár az eredmények kecsegtetőek, még mindig nagyon kevés olyan humán vizsgálat született, amely a kókuszolaj és a testzsírcsökkenés vagy épp a rákos megbetegedések gyógyítása közötti kapcsolatot elemezte. 

Bár az igazolt orvosi kutatások egyelőre még váratnak magukra, a kókuszolaj előnyei túlmutatnak a külső alkalmazásokon; anti­mik­robiális és vírusellenes tulajdonságai a népi gyógyászatban széles körben elismertek. Szerencsére ma már növekszik az a tendencia, hogy egészségügyi gondjainkat minél természetesebb módon oldjuk meg, így ennek, a modern orvostudomány mellett sokszor háttérbe szorult ezeréves bölcsességnek az újjáéledését is megtapasztalhatjuk. 

Egyre több klinikai szakorvos érdeklődik a holisztikus gyógyítás iránt, és a legújabb tanulmányok ma már azt mutatják, hogy az olyan, természetben fellelhető alapanyagok, mint a jótékony lipid­pro­fillal rendelkező kókuszolaj, a menopauza előtt álló nők számára nyújthat segítséget, valamint növeli a HDL (nagy sűrűségű lipo­protein, más néven jó koleszterin) szintjét is.